Csütörtök-Péntek-Szombat-Vasárnap... Vajon írhatok még ide holnap?

Az elmúlt napok eléggé összesűrűsödtek, olyannyira hogy csak most jut időm arra hogy egy kicsit összefoglaljam a történéseket. Csütörtökön és pénteken vizsgáim voltak a Debreceni Egyetemen "Sport, test, medialitás" és "Reklámkommunikáció" tárgyakból. Hogy milyen eredménnyel az csak ezután derül ki, mert mindkettő írásbeli volt, amit kevésbé kedvelek. Úgy vettem észre, hogy a tanárokat sokkal jobban megtudom győzni szóban az elsajátított anyagról mint írásban..., na de hát ha írásban kellett azt is megszenvedtem.
Estére mindig igyekeztem vissza hogy valamelyik gyülekezetekbe szolgálhassak az imaheti témákban. Csütörtökön este 7-re Szilágypérba mentem ahová a feleségem is elkísért és csak este tizenegy után érkeztünk haza, mert családlátogatásra is sort kerítettünk. Pénteken este Kéczbe mentem a romákhoz, mert erre az estére egy gyülekezeti tanácskozás is meg volt hirdetve a gyülekezet jövőjével kapcsolatosan. Ott voltak a romamisszió képviselői is Bödő Zoltán és Gál Győző testvérek képviseletében, akik igével is szolgáltak közöttünk. Kisebb de nagyobb zökkenők nélküli, békés megbeszélés után körvonalazódni látszik a kéczi romamisszió jövője azáltal is, hogy Ferenczi Béla testvér mint teljes idejű lelki munkás elvállalta e gyülekezet folyamatos lelkigondozását. És itt a hangsúly a "folyamatos" jelzőn van, mert én mint lelkipásztor azt tapasztaltam, hogy a roma mindennapok zajló forgatagában csak úgy lehet hatékony lelki munkát végezni ha az illető munkás napi kapcsolatban van a gyülekezeti tagokkal. Erre a feladatra Ferenczi Béla testvér kiválóan megfelel... Áldja meg az Úr!
Szombat estére Micskére mentem ahol csendesebb vizek folynak és ott imádkoztunk legyenek Istennek tetszők a  szolgálataink.
Ma délelőtt ismét csak Micskére mentem Juditkával, mert a hónap 2. vasárnapján ott szoktunk úrvacsorázni. Ebédre Tripó István testvérek vendégei voltunk, majd a délutáni összejövetelen már ismét én szolgáltam fel a lelki táplálékot a Mt.ev. 5:1-3-ból. Az alkalom végén mikor közöltem a testvérekkel hogy estére Kémerre megyek és elviszem az üdvözletet ha küldik, akkor még nem gondolták hogy ők fogják személyesen átadni. Az történt ugyanis hogy miután rám bízták az üdvözletet, megkérdeztem a Hubert lányokat hogy mikor voltak utoljára Kémeren, mire kibökték hogy kb.25 éve. Na mondom, akkor éppen ideje lenne újra felkeresni az ébredés helyét és rövid győzködés után a Tripó Istvánnal kibővült Hubert család az apróságok kivételével mind felkerekedtek és így már 8-ad magammal érkeztem meg este hatra Kémerre, ahol Pardi Féálix testvérem már nagyon várt. A vendég és helyi szolgálatok után az Istennek tetsző végről szóltam és buzdítottam imára a gyülekezetet. Nagyon jól éreztem magam a kémeri testvérek között. A fúvószenekar meg is lepett egy énekkel. Az egyik kedves énekemet("Hívtál Uram hallottam jól"H.H.281), amit egyik evangelizációs alkalmon ott Kémeren is elénekeltem, fúvószenekarra átdogozták. A szószéken ülve egyszer csak hallom hogy olyan ismerős az amit a fúvósok éppen játszanak, de ezt az éneket ebben a formában soha se hallottam. Félix észrevehette a zavaromat és akkor árulta el hogy ez direkt meglepetésnek szánták. Telitalálat volt. "Igen Uram ezt felelem, Igéd ha hív megyek, Igen Uram ezt felelem és átadom az életem. Szerelmed legyőzte szívemet, Ujjongva dicsérem áldott Neved, Igen Uram ezt felelem és elindulok Veled." Ámen!

Az alábbi képek hétfőn és ma este készültek az épülőfélben lévő kémeri imaházban.