Szombat

Ma elmentünk Debrecenbe, hogy meglátogassuk anyósomat, akit kedden műtöttek meg újra. A tavalyi baleset után a műtét nem sikerült és ezért volt szükség a mostani, úgynevezett korrekciós műtétre. Amikor az első műtétnél az eltört csontokat lemezzel fogták össze, nem ügyeltek arra hogy a csontok összeérjenek. Ezért 11 hónap után sem forrt össze a csont. Aztán az akkori műtét során valami idegszálakat is elvágott az orvos, amitől anyósomnak lebénult a keze. 11 hónapos kemény fizioterápiás kezelés után már valamennyire tudta mozgatni az ujjait, de fogni és szorítani nem tudott vele. Sajnos a mostani műtét sem volt tökéletes. Mivel ugyanott vágott az orvos ahol először, ismét lebénult az anyósom keze. Kezdődhet minden elölről. Elég nagy próba ez szegénynek. Csak a jó Isten tudja hogy miért kellett ennek így lenni, mit akar ezek által benne elvégezni. A mi dolgunk hogy imádkozzunk érte, szeressük és bátorítsuk. Azt azért jó volt látni, hogy nem volt elkeseredve. Mivel a feleségem az éppen esedékes bevásárlást is le akarta tudni, ezért csak este kilenc után érkeztünk haza...