Hála az Úrnak, még a tegnap hazaérkeztünk az eljegyzésről, ami egy kisebb menyegzőnek is beillett volna, Ugyanis több mint 70(!) személy volt jelen ezen a nevezetes alkalmon. Giorgiov Adrián testvér szolgálata után rám maradt az eljegyzés aktusának a levezetése, de előtte én is olvastam igét(Jer.33:6) és szóltam is néhány szót. Este nyolckor indultunk haza, de Váradról kifele menet egy magyar rendszámú Toyota(mint később kiderült, a szélvészgyors Hubert lányok ültek abban az autóban), majdhogynem leszorított az útról, olyannyira hogy ijedtünkben(ez csak tréfa) bekanyarodtunk a REAL-ba. Miután ott a feleségemnek megvettük amit kívánt és elindultunk ismét hazafelé, már kilenc óra is elmúlt. Útközben csörgött a mobilom és Hubert testvér kért meg arra hogy térjek be hozzájuk egy rövid időre. Így hát megálltunk Micskén egy forró teára. Közben pedig megosztottuk egymással az emlékeket, örömöket, terheket és a végén együtt imádkoztunk. Fél tizenkettőre értünk haza.
Ma délelőtt a kéczi roma gyülekezetben voltam, ahol zokogó imádkozók, megújulásra váró testvérek között adhattam azt amit én is kaptam, onnan felülről. Az Úré legyen a dicsőség hogy nem hiába! Áldassék az Ő neve! A délután beteglátogatással telt, majd este itthon szolgáltam a Mt.5:5-ből arról a szelídségről amit az Úr Jézustól kell(!) megtanulnunk.
Végül pedig legyen itt egy link amely megmutatja hogy miben értek én tökéletesen egyet Benedek pápáva...l
Köszönjük ezt a pápás cikket. Most már látjuk a párhuzamot!
VálaszTörlés