Ebédre Hubert testvérékhez mentem, ahol kaptam meleget is hideget is.(Nem hideget-meleget, hanem gulyáslevest és kocsonyát).
Délután a magyarkéci gyülekezetben hirdettem az igét, majd estére hazaérve itthon, ugyancsak a délutáni igéből(1Kor.1:4-9) szolgáltam. Beszéltem arról hogy a Krisztussal való közösségben -amire elhívott minket az Isten- kegyelem, gazdagság és erőforrás van. Érdemes tehát Krisztussal közösségben lenni, benne maradni, az ő testének(a gyülekezetnek) tagja lenni, mert így kapunk kegyelmet, így lakozik bennünk gazdagon a Krisztusnak beszéde és itt elevenít meg az erőnek Lelke.
Az alkalom után testvéri tanácskozásra maradtunk vissza, mert a vasárnapi úrvacsorai alkalomra készültünk úgy, hogy megvizsgáltuk magunkat.
Végül egy kis morzsa a mai beszélgetéseimből:
Történt pedig, hogy az egyik gyülekezetben egy köztiszteletben álló, közéleti tisztséget viselő, köztisztasági vállalkozást működtető, testvér(nehezen lehet kitalálni kiről van szó?) második gyerekét(3 van neki) kezdtem el faggatni a "boldog új esztendő"-ről:
-Mondd meg nekem, mitől lenne számodra boldogabb ez az év mint a tavalyi év? -kérdeztem
-Nem tudom. -válaszolta
-Hát akkor úgy kérdezem, hogy mi hiányzik neked a boldogabb esztendőhöz?
-Háááát..., nem is tudom.
-Gondolkozz csak, na gondolkozz! -ezzel már az édesanyja akarta szóra bírni. Mintha az édesanyja tudta volna a választ..., de amit kapott arra ő sem számított.
-Egy kistestvért szeretnék! -fakadt ki végre a gyermek
Ettől már boldogabb lenne számára ez év mint a tavalyi. Én erre csak azt tudtam mondani hogy Boldog Új Évet kívánok! Adja meg az Úr!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...