A tegnap délelőtt itthon, délután Micskén, majd este újra itthon Érszőllősön szolgáltam. A micskei összejövetel előtt még meglátogattam Hoble János testvért, aki annyira gyengén érezte magát hogy már a családjától is elköszönt és várta a hazahívó szót. Együtt imádkoztunk, beszélgettünk és egy kicsit mintha javult volna az állapota. Az a kérése hogy imádkozzunk érte, tudjon kitartani a szenvedésben a fájdalmak között és mihamarabb mehessen haza.
Ma délelőtt, a hónap első hétfőjén ismét együtt voltunk néhány szolgatársammal, hogy közösséget gyakorolva egymás terhét hordozzuk és imádkozzunk. Az a vágy fogalmazódott meg bennünk, hogy adjon az Úr összetöretést és megújulást elsősorban közöttünk pásztorok között. Ugyanis több és mélyebb lelki közösségre kell jussunk egymással az Úrban, hogy hasznos eszközök legyünk az Ő kezében. Ezért fogunk könyörögni, bőjtölni és cselekedni. Ámen!
Meginttettem abban hogy nem mindig hasznos a blogolás. Igaz. De egy kevés haszna azért van és én akarok tanulni a hibáimból is. Amikor a kevés haszonnál többnek mutatkozik a haszontalansága, onnantól kezdve csak magamnak fogom írni. Az én Uram az Úr segítsen ebben!
nagyon sok jot mondtak Odettek rolatok ,hogy milyen kedvesen fogatattok oket ugy ,hogy ,most banom is ,hogy nem mendtem el de legkozelebb:)
VálaszTörlés