Kedd- Itt a tavasz!

Mostanra tagadhatatlanul megérkezett hozzánk a tavasz. Az alábbi képen látható fát egész nap zsongták a méhek. Igaz hogy én csak délután vettem észre, de csak azért mert már korán reggel elindultam itthonról. Micskei átszállással(Onnan a Tripó testvér autójával mentünk) jutottam Váradra, hogy az elkészült forgalmi engedélyt a hivatalból kivegyem. Mikor odaérkeztünk a hivatal elé, hát kit pillantottam meg...? A 2. Gere fiút(5 fiú van a családban), Zsoltit aki ott téblábolt az épület előtt két rendszámtáblával a kezében. Kérdeztem tőle hogy mi járatban és mondta hogy a testvérbátyját, Szabit aki hozza a hiányzó pénzt az autó(nem rég hozták be az országba) beíratásához. Mire én átvettem a forgalmit, addigra Szabolcs is megérkezett és Tripó testvér is elment ügyet intézni. Úgy egyeztünk hogy mikor végez, akkor csörögni fog, hogy aztán majd vele indulhassak haza. Mondtam hogy én bemegyek a Szövetséghez és ott fogom várni. Addig azonban Szabolcsék azt mondták hogy menjek el hozzájuk őket meglátogatni. Úgy is lett. A délelőttöt(10.00-13.30) tehát a Gere családnál töltöttem. Először a fiúkkal(Szabolcs már házas, Zsolti még vőlegény) beszélgettünk, imádkoztunk, azután a szülőkkel is találkoztam. Hamar elrepült az idő és még a Szövetséghez is el kellett jutnom. Végül Zsolti vitt be a városba és hamarosan indulhattam is haza Tripó testvérrel.
Délután négy körül értem haza, mert Margittán még bementem a boltba egy nyakörvet venni a kutyára, hogy ne tudjon megszökni itthonról(a tyúkok réme).
Ma este először a feleségem ment imádkozni a nőtestvérekkel(Híri Emma testvérnő házánál gyűltek) és addig én voltam itthon a gyerekekkel, fél kilenctől pedig én mentem az imaközösségbe, ahol 9-en könyörögtünk ébredésért, megújulásért és az előttünk álló feladatokért.

Általában engem így várnak haza. Nem csak tárt karokkal, hanem tárt kapukkal is.