Ma délben egy magyarországi autó(Mercedes kisbusz) dudálgatott végig a falunkon. A feleségem éppen jön be és kérdezi hogy:
-Efraim, nem veszünk mi is almát, mert azt árulja az autós ember
-Dehogynem, siess hamar vegyél... -tudtam ugyanis hogy jó minőségű almát árul ez az ember, hétfőn délután Micskén is járt és ott Hubert testvérék is vettek tőle, amiből én is ettem.
Ki is ment a feleségem és vett egy zsákkal ami 10 lejbe került és közben szóba állt az illetővel. Kiderült hogy Karcagról jött és immár nem először járja végig itt a falvakat és már törzsvásálói is vannak. Érdemes idéznem a párbeszédet kettejük között, mert ez egy kicsit rávilágít a magyar társadalom lelki-szellemi állapotára. A lakosság nagy része "semleges világnézetű" értsd (vallását nem gyakorló, ateista stb.) hogy az már maga a szellemi sötétség. Ebben a sötétségben pedig nem csoda, hogy egy Gyurcsány nevezetű romlott erkölcsű, istentelen ember évekig kormányozhatja még nagyobb szellemi nyomorba honfitársainkat. Az Úr legyen irgalmas magyar népünkhöz és adjon leki-szellemi ébredést!
Na tehát a párbeszéd:
...
-Én Karcagról vagyok, tudja maga hogy az hol van?
-Hát hogyne tudnám. debreceni leány vagyok én...
-És maga ide eljött? (olyan csodálkozva kérdezte mintha ő nem itt keresné meg a betevőjét)
-Hát persze, sőt még messzebb is voltam, a Székelyföldön 10 évig és csak nemrég költöztünk ide.
-És maguk miért költöznek annyit ide-oda?
-Azért mert a férjem lelkipásztor és mindig oda megyünk ahova szólít a kötelesség.
-Milyen lelkipásztor a férje, ilyen katolikus?
-Nem, baptista - de itt vége is szakadt a beszélgetésnek, mert a feleségem nem tudta hogy sírjon vagy nevesen(a sírását nem értette volna, kinevetni pedig nem szerette volna szegény honfitársunkat aki ilyen nagy útat kell megtegyen hogy meglegyen a mindennapi). Hiába álltak pontosan az imaházunk előtt, és a feleségem is hangsúlyozottan férjről és nem élettársról(katolikus papnak felesége nem de élettársa még több is szokott lenni..., tisztelet a kivételnek) beszélt mégis katolikust emlegetett és nem viccelt. Tehát abszolút tudatlanság.
Visszaemlékszem a 90-es évek elejére amikor erdélyi honfitársaink járták Magyarország utcáit edényeket és egyéb árucikkeket kínálgatva megvételre hogy valahogy megéljenek. Úgy látszik hogy kezd kiegyenlítődni sőt megfordulni a gazdasági helyzet. Imádkozzunk hogy az Úr késztessen minket(erdélyi hívőket) magyarországi nemzettársaink anyagi és szellemi segítségére. Ahogyan '89 előtt és azután is sok testvér jött és hozott Magyarországról nekünk anyagi és lelki segítséget, úgy(vagy még jobban és többet) kell nekünk is a jövőben(bárcsak ne lenne igazam) segítő kezeket nyújtani feléjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...