Azon ritka esték egyike volt a mai hogy a feleségemmel csak telefonon értekezhettünk. Ugyanis mire én hazaértem o már Híri Jáosékkal elutazott. Debrecenbe ment mert holnap egyetemi kötelezettségének kell eleget tegyen. Ilyenkor a csendes magányban(a gyerekek már jó méyen alusznak)jobban értékeli az ember a társat akit Isten neki rendelt és azon kesereg hogy miért is nem becsüli meg jobban azt amikor a maga természetes módján a felesége ott szuszog az oldalán... Na de jó hogy csak rövid ideig van távol a felem, mert pénteken már ölelem. (ugye milyen szépen rímel?)
És most ennyi érzelem után köetkezzenek a száraz(?) tények. Ma délelott(most látom hogy nincs hosszú ö) és délután Nagyváradon voltam a Szövetség elso féléves tanácsülésén. Mivel édesapám is hivatalos vol(O tartotta az áhítatot) együtt mentünk, miután Szalárdon Nagy Istvánéknál megtaláltam. Hála az Úrnak nagyon jó és békés légkörben telt el az együttlét(nem volt ez mindig így..., voltak nehezebb alkalmak is) és jó reménységgel nézünk a március 21.-i munkakongresszus elé.
Estefelé úgy öt óra után induhattamm csak haza, de útközben még megálltam Szalárdon, ahol a már addigra a húgom(Evódia) által eltávozott édesapámmal kellett találkoznom.
Végül fél hétre érekeztem haza, ezért nem késtem el a bibliaórát, amit a Máté 12:22-37-bol tartottam. nagyon mély és gazdag igeszakasz volt amit nem gyoztünk eléggé kivesézni. Majdnem kilenc óra volt mire vége lett, de nekem se volt hosszúúú. Hála az Úrnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...