Szombat - TELEK(Bihar)

Ma nem mentem Debrecenbe, pedig ma is lett volna még előadás az egyetemen, de úgy láttam hogy most fontosabb együtt lenni lelkipásztor testvéreimmel mint hogy hiányozzak közülük. Az elmaradt előadást pedig igyekszem bepótolni még akkor is ha ez egy kicsit nehéz lesz.

Reggel már kilenc óra előtt elindultunk itthonról Veress Imre testvérrel(tuzséri lelkipásztor, és a mi vendégünk ezen a hétvégén) hogy idejében(10 órára) megérkezzünk a bihari imaházba, amai lelkipásztori találkozó helyszínére. Délután fél négyig voltunk együtt, imádságban, az Ige mellett, beszélgetve, ebédnél, testvéri egységben. Ezután indultunk csak haza, de egy előre be nem tervezett betegség miatt Micskén megszakítottuk útunkat. Nem mi lettünk betegek, hanem a mi szeretett testvérünk, a község első embere(Tripó István) "maradt úgy"... Egy idegszál csípődhetett be a gerincénél és ezért szinte mozdulni sem tudott. Mivel e napló majdminden sora ismert előtte, azonnal felhívott és a hetekkel ezelőtt általam említett "lóbalzsam" felől érdeklődött. Mire azt a feleségemtől megszerezte és a felesége a hátába dörzsölte mi is megérkeztünk hozzá, hogy a legfontosabbat hozzátegyük e gyógymódhoz. Imádkoztunk a mi beteg testvérünkért és valljuk hogy nem hiába!Itt van a mi testvérünk akin nem látszik a fájdalomnak még az árnyéka sem, de a furcsa testtartás beszédesebb mint a fényképre varázsolt mosoly.

Estére Kéczbe mentünk evangelizálni, ahol Veress Imre testvér hirdette az igét és ahová sok érdeklődő is eljött. Egészen megtelt az imaház és jó alkalmat élhettünk meg. Annyira jól telt hogy fél tizenegy volt mire hazaérkeztünk, ahol a feleségem finom vacsorával fogadott.