Vasárnap - tegnap után...

A tegnap óta az Ipp-i gyülekezetben is tudják hogy mennyire gyarló ember vagyok. Az történt ugyanis hogy este 3/4 nyolckor csörgött itthon a fix telefon és azt kérdezi egy testvér az ippi gyülekezetből hogy:
-Valami baj történt?
-Miért? -kérdeztem vissza
-Hát azért mert ezen a héten evangelizációs hetet tartunk és ma estére a testvért vártuk. Eddig énekeltünk és a szolgálatok voltak, de 5 perc múlva kellene kezdődjön a prédikáció.
-Hát én..., ööö nem is tudom mi történhetett. Én semmit sem tudok arról hogy nekem ma este ott kellett volna lennem.
-Akkor nem tudjuk mi történhetett...
-Nagyon sajnálom hogy ha miattam volt ez a félreértés. Most csak azt kívánhatom hogy ha én nem is vagyok ott, azért az Úr Jézus ne hiányozzon!
-Úgy legyen
Ennyi volt a beszélgetésünk és ezek után lázasan keresgéltem a jegyzeteimben, vezérfonalban, naptárban azután hogy mikor tettem ígéretet Gergely Pál testvérnek(helyi lelkipásztor) a szombat estére nézve, de sehol sem találtam erre utaló bejegyzést. Minden erőmet megfeszítve próbáltam emlékezni telefonhívásokra, a feleségemet, gyermekeimet, Híri János testvért is faggattam, de ők sem tudtak segíteni. Kilenc óra után aztán Gergely Pál testvért is felhívtam azért hogy tisztázzam vele a félreértést. Ő nagyon határozottan állította hogy kb. 3 hete a vonalas telefonon hívott és én azt mondtam neki hogy a szombat az jó lesz. Nekem még ekkor sem jutott eszembe semmi, de szégyenkeztem és kértem a bocsánatot az Úr Jézus nevében. Ezek után is azon törtem a fejem még az éjszaka is hogy miként történhetett ez meg. Hát ha én itthon vagyok akkor minden esetben megnézem a naptárt és ha ígéretet teszek akkor azt azonnal be is jegyzem. Még azt a naplót is megnéztem amit mostanra már levettem innen a blogról, de abban sem volt bejegyezve ez a dátum. Illetve volt bejegyzés erre a napra, de csak annyi hogy délelőtt Debrecenben leszek az egytemen. Reggelre viszont meglett a válasz. Híri János testvér szállította. Az összejövetel előtt bejött és mondta hogy rémlik neki valami. Három héttel ezelőtt mikor Érmihályfalvára mentünk 3-an evangelizációs alkalomra , mintha akkor hívott volna Gergely Pál testvér és akkor mondtam olyat hogy a szombat inkább megfelelne. Megnéztem a telefonom februári híváslistáját és valóban 21-én 16 óra 26 perckor Gergely Pál testvér hívott. Nekem is világos lett ezek után hogy ismét vezetés közben(egyszer már megjártam hogy vezetés közben hívtak valahová és azt is elfelejtettem) tehettem valami könnyelmű ígéretet, de mire kiszálltam az autóból addigra elfelejtettem és azóta sem emlékeztetett rá senki. Ma délben ismét felhívtam Gergely Pál testvért és bocsánatot kértem a most már beazonosított mulasztásért. Megbocsátott és azzal vigasztalt hogy még Mike Béla testvér is okozott egyszer hasonló izgalmakat. Azonban nekem nem csak napirendre kell térni e fölött, hanem le is kell vonni belőle a tanulságot:
1. Csak akkor válaszoljak akármilyen meghívásra, ha előtte megkérdeztem az Urat.
2. Ha valaki mobilon hív és éppen vezetek, akkor semmiképpen ne tegyek ígéretet, mert olyankor osztott a figyelem a forgalmi voszonyok és a beszélgetőpartner között és nem marad emlékezetben az ígéret.
3. Ha valakit én hívok meg egy néhány héttel későbbi alkalomra, akkor előtte egy nappal vagy aznap ismét felhívom hogy tudjam nem jött e közbe valami...

Ma délelőtt Kéczbe mentem először a cigány gyülekezetbe, mert ott mégis csak úrvacsorára került sor a péntek esti testvéri óra után. Hála az Úrnak hogy ha nem is úrvacsorázhatott mindenki, azért a fegyelmezési eljárás alatt lévők(3 személy) is ott voltak és úgy néz ki hogy a bűnbánat útját járják...
Délután három órától a magyar gyülekezetben kezdtük meg a kedd estig tartó evangelizációs sorozatot. A meghívott igehirdető Pardi Félix testvér volt Kémerről. Az érszőllősi gyülekezet énekkara is ott volt hogy emeljék az Úrnak adott dicsősséget. Hála az Úrnak megtelt az imaház(110-en lehettünk) és voltak akik felállásukkal jelezték, akarják az Úr Jézust követni.
Este hattól itthon hirdettem igét a Mk.9:14-29 -ből. Nem voltunk sokan, mert többen missziós úton voltak, de mégis volt minek és kinek örülni...