Ma délelőtt és délután is itthon voltam, mert a hitmélyítő sorozatnak ma este volt az utolsó alkalma az eszkatológia(végső dolgok) témakörében. Hála az Úrnak azt tapasztaltam hogy a gyülekezet tagjai majdnem 100 százalékban jelen voltak minden este és még kivülről is jöttek érdeklődők, habár ez a sorozat nem nekik szólt. A végső dolgok szemlélésében úgy vettem észre hogy a mi gyülekezetünk inkább az amilenista felfogáshoz áll közelebb. Igaz hogy a történelmi premillenizmus felé is hajlik egyik másik, de a diszpenzációs premillenizmus és a posztmillenizmus szemlélet még eddig nem nyert teret nálunk. Ha csak így címszavakban kérdezgettem vona hogy kinek mi a látása az utolsó időkről, akkor nem igen látnám ennyire világosan hogy ki miként vélekedik, de hát éppen azért kellettek ezek az alkalmak hogy a megmagyarázott fogalmak, igazságok a helyükre kerüljenek mind a közösségi mind a személyes hitéletben. Visszatekintve a sorozatra azt tapasztaltam, annak ellenére hogy általában 60 percesek voltak az előadások, a figyelem nem lankadt és a testvérek örömmel gyarapodtak az ismeretben. Összefoglalva tehát azt mondhatom hogy nekem is áldásos volt mind a készülés mind a szolgálat, megérte Érte, a testvérekért és magamért.
Ezen az estén került sor az ősszel indult pengetőszenekar első szolgálatára. A zenekart tizenéves gyermekeink(az enyéim is, Mirjám, Judit is ott vannak) alkotják. Vannak vagy tizenöten és elég szépre sikeredett a debütálás, mert ifj, Kovács Tibor(ő foglalkozik velük) sok időt szánt rájuk. Vegyen és adjon az Úr még sok ilyen örömöt gyermekeink szolgálatában az ő dicsőségére és a mi javunkra.
Az összejövetel után a gyülekezet vezetőségével visszamaradtunk megbeszélésre, mert a hónap utolsó vasárnapja volt és szerdán(úrvacsorai alkalom előtt mindig) gyülekezeti tanácskozásunk lesz. Fél tizenegykor jöttem haza és a gyermekek már le voltak fektetve. Hála az Úrnak és köszönet a feleségemnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...