Kedd - hogy mik vannak...

Én már hozzászoktam ahhoz hogy mindenféle furcsaságok történnek velem, de a mai azért mégis különös volt. Megéri rögzíteni.
A tegnap kezdődött azzal hogy csörög a mobilom(ebaptifon) és az alábbi párbeszéd zajlik köztem és egy személy között románul(az érthetőség kedvéért magyarul idézem):
-Jó napot kívánok, református parókia!?
-Jó napot! Nem. Ez a baptista parókia.
-Én egy futár vagyok és önöknek hoztam egy csomagot...
-De én nem rendeltem.
-Érszőllősön a 85 szám alatt lakik, nem?
-Nem. Igaz ugyan hogy Érszőllősön, de az 59 szám alatt.
-Ön a saját telefonjáról beszél? -ilyen kérdés után, a fülemtől elvettem a telefont és jól megnéztem. Az enyém volt.
-Igen. Ez biztosan az enyém.
-Önnek mi a neve?
-Veress Efraim
-Egészen biztos abban hogy az egyház nem rendelt az internet mellé egy laptopot?
-Miiiit? Egy laptopot? Nem mi egészen biztosan nem rendeltünk, hiszen én kötöttem meg a szerződést.
-Na jól van akkor, én visszamegyek, de maga bánja...
-La revedere(Viszontlátásra)
-La revedere
Ennyi volt a tegnapi párbeszéd és igaz hogy úgy köszöntem el ahogy a románok szoktak, de nem gondoltam hogy tényleg látni fogjuk egymást már a mai napon. Pedig ez történt. Ma ismét csörög a mobilom(csak tudnám hogy miként szerezték meg a számot), de most már a Romtelecomtól hívtak.
-Jó napot!
-Jó napot!
-A tegnap küldtünk egy csomagot, de nem vették át.
-Nem mert nem rendeltünk semmit.
-De hát önök nem baptista parókia tetszenek lenni?
-De, az vagyunk. -csak nem tagadtam le magamat
-Érszőllős 59 szám?
-Igen.
-Ön Veress Efraim?
-Igen
-Na akkor ma újra küldjük a csomagot... egy laptopot az internet szerződés mellé.
-De hát mi nem rendeltünk ilyet.
-Én pedig azt látom hogy kell küldjek maguknak egy laptopot.
A feleségem éppen a napokban nyaggatott azzal hogy kellene neki egy laptop a tanulás miatt, de bármennyire is hízelgő gondolat volt hogy "lám-lám az Úr milyen gyorsan teljesíti gyermeke kérését és a feleségem tényleg az Úr kedvence", csak nem erre számítottam. Azonban ha mindenáron rám varrják, ám legyen. Megadtam magam.
Délután ismét szólt a mobil. A futár(mert hát ugye nem csak a postás hanem a futár is kétszer csenget) jelentkezett.
-Jó napot!
-Jó napot!
-Baptista parókia? (milyen szépen bemagolta)
-Igen.
-Érszőllős 59. szám?
-Igen.
-Öt percen belül ott vagyok a csomaggal.
-Legyen.
-Rendben.
És tényleg 5 perc múlva be iss fordult hozzánk egy kis Caddy. Kiszáll belőle egy fiatalember(egész végig azt hittem hogy egy nővel tárgyalok) és már nyitja is a hátsó ajtót. Kiemeli az autóból a dobozt és már nyújtja is át nekem. Mondom neki hogy átveszem, de fizetni nem fizetek. Azt válaszolta hogy nem is kell, csak írjam alá hogy átvettem. Úgy is történt. Jól megnézett -talán arra gondolt hogy ez az ember aki a tegnap még nem akarta elismerni és átvenni azt ami az övé, mostanra hogy megszelidült- és elviharzott. Bejöttem a házba a dobozzal és arra gondoltam. Olyan sokszor járattak engem ide-oda, ilyen cégek olyan cégek csak hogy fussak a pénzem után, most aztán fordult a kocka. Ezt bogozza ki aki tudja. Én nem rendeltem(a református lelkész igen), nem vásároltam, nem fizettem(csak átvettem) és mégis van nálam valami ami eléggé nagy érték. Ha valakinek fontos majd jelentkezik... Eltelt vagy öt perc és elmúlt ez az (kár)öröm, mert az volt. Megítélte bennem a Lélek. Szóltam Mirjámnak:
-Menj el, nézd meg hogy a 85-ös szám alatt lakik-e a református lelkész!? Ha igen, akkor mondd meg neki hogy valószínűleg neki szánták ezt a küldeményt és akkor jöjjön érte.
Elment és már jött is a kolléga. Tényleg ő rendelte és 3 éves részletre vásárolta az egyház részére. Olyan régóta várta, hogy már majdnem le is tett róla. Örült hogy végre megérkezett. Elmondtam neki hogyan és csak arra kértem hogy tisztázza a Romtelecommal a félreértést. Nem szeretném ugyanis hogy a havi elszámolásnál majd vitatkozzunk azon hogy mennyit fizessünk. Voltam én már úgy hogy azt is számlázták és úgy ahogy nem kellett volna... Azért is írtam le hogy megelőzzem az esetlegesen ilyen irányú próbálkozást. E kusza ügyet tehát sikerült kibogozni, jó lelkiismerettel lezárni, valakinek örömet szerezni és úgy tűnik hogy minden rendben..., de azért egy kíváncsi kérdés mégis fúrja az oldalamat.
Ha valaki a református lelkészt keresi, miért az én mobilom(privát) csörög? Na erre nincs még válasz...