Ezen a héten én vagyok a soros abban hogy a gyermekeket reggel Margittára vigyem. Ugyanis nem csak a mi gyerekeinkről(Jémina és Tirza) van szó, hanem rajtunk kívül még 3 család 3 gyermeke(Melissza, Lea, Alex) indul reggelente a városba. Összesen tehát öten. A múlt héten Híri Gyöngyi vitte őket, most én a jövő héten pedig Híri Jancsi a soros. A mai napra kitalálták a gyermekeink hogy milyen jó lenne ha az utitársaik(Alex az egyetlen fiú kivételével) haza se mennének hanem itt maradnának éjszakára is. Így nekem sem kellene reggelente a csordákat(kettő is van belőle) kerülgetve összeszedni őket, hanem együtt indulnánk itthonról. Megbeszélték a szülőkkel is így összejött a dolog. Olyan is volt a házunk mint egy óvoda. Délután megyek fel a nappaliba és kérdezem őket:
-Na gyerekek, akkor mind itt maradtok és a mieink lesztek egy ideig?
-Igen, elengedtek hogy itt maradjunk. Így most már lesznek jó gyerekeitek is... -válaszolta a kis Melissza
Na ez egy őszinte kritika volt a kis jövevénytől. Elgondolkodtam rajta. Vagy tényleg nagyon "rosszak" a gyerekeink, olyannyira hogy kivülről talán még sajnálnak is minket, vagy pedig(gyanítom hogy inkább ezért mondta) én vagyok annyira elmarasztaló gyermekeimmel szemben(míg másokat megdicsérek), hogy ezt még a szomszéd kisgyerek is megjegyzi. Akár egyik vagy másik legyen a kritika oka, változásra van szükség. Azért hogy a jóság is látható legyen. Mert nekem tényleg nem csak akkor vannak "jó" gyerekeim ha vendégek vannak... és ezt még egy kis gyermek is észre kellene vegye. Uram segíts nekünk!
Ma este az imaközösségbe 9-en voltunk és a hálaadás mellett aktuális kéréseinket vittük az Úr elé. Biztos vagyok abban hogy meghallgatott. Áldott legyen az Ő neve!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...