Csütörtök - Meleg helyzetek

Lehetőségem nyílt arra, hogy a magyarországi baptista lelkipásztorok levelezőlistájára feliratkozzak és ha már ott voltam akkor ki is fejtettem a véleményemet főleg RW-nel kapcsolatban. Úgy jártam mint amikor még voltak méheim és kissé ideges felhevült állapotban akartam velük dolgozni. A méhek nagyon is megérzik hogy valaki milyen lelkiállapotban van. A lelkipásztorok is. Csak az a különbség a méhszúrás és a lp.-ok szúrása között hogy míg az egyikből 10-20 sem annyira veszélyes, az utóbbiból akár egy is komoly szívpanaszokat okozhat. Ott hibáztam hogy RW-hez kapcsoltam azt amit önmagában kellet volna vitatnom és a testőrök úgy keltek RW védelmére mint amikor a méhek védik az anyát. Pedig nekem elsősorban nem az anyával volt bajom hanem a herékkel. Na mindegy, nem mentegetőzöm. A fő az hogy bocsánatot kértem és akkor más is kezdte higgadtabban nézni a dolgokat és úgy gondolom hogy többen is megértették mi hozott engem tűzbe.

Ide másolom azt ami röviden a lényeg, csak a tanulság és a fejlődés kedvéért.

Egyik szolgatársam hozzászólása:
"Nem semmi harc indult el itt Rick Warrennel kapcsolatban, ami már eléggé
eldurvult.
Közben pedig mindannyian tudjuk, hogy messze nem Rick Warren-ről szól ez
az egész, hanem két különböző nézőpontról a misszióban, szolgálatban.
Nagyon leegyszerűsítve egyik oldalon vannak azok, akik úgy gondolják,
hogy Isten országát hirdetni úgy lehet, hogy bűnbánatot ébresszünk az
emberben, a másik oldalon vannak azok, akik úgy gondolják, hogy Isten
országának megnyerni kell a polgárokat, hogy érdeklődésüket felkeltve
megoszthassuk velük az Evangéliumot. (Tudom, ez nagyon lecsupaszított
váz, de nem akarok órákig gépelgetni, aztán meg minden mondat után
magyarázkodni.) Talán úgy is nevezhetnénk, hogy bizonyos szempontból
ószövetségi és újszövetségi megközelítése ez a kettő a megtérésre hívásnak.
Nem gondolom, hogy megoldás lenne az, ha Rick Warren vagy bárki más
felett kezdenénk el vitatkozni és érvelni, ugyanakkor látom értelmét
annak, hogy kifejtsük, miért látjuk jónak egyik, illetve másik módot,
DE! semmiképpen ne olyan módon fejtsük ezt ki, hogy miért rossz a másik.
Ebből lehetne tanulni, jobban meg lehetne érteni a másik fél
elgondolását, a célját (már félek leírni ezt a szót), a
gondolkodásmódját. Erre kifejezetten kiváncsi lennék, illetve arra is,
hogy hol melyik elgondolás hogyan működik. Amenyiben ezt jónak látjátok,
akkor eze na vonalon folytassuk tovább, és ne mások felszines
vizsgálatán..."

Bárcsak itt(így) kezdtem volna, ahogy a következőkben válaszoltam:


 Valóban úgy van. Nekem sem személyekkel van problémám hanem azzal hogy ugyan miként lehet valakit úgy megnyerni Isten országának, hogy könnyedén átlépünk a bűn kérdésén. Lehet hogy sokan akik ezen a vonalon vannak, azt mondják hogy ez nem így van, mert a megnyerésre (bocs a fogalmazásért "trükkök százaira") csak addig van szükség míg a bűnös oda nem kerül Jézus lábához. Azután már nagyon is komolyan van tanítás a bűnről a gyülekezetben. Amennyiben ez így van akkor ezzel nincs is bajom, hiszen magam is mondtam olyat hogy "Kedves testvéreim arra kell törekedni hogy a megtéretlen barátot, ismerőst valamiképpen rábírjátok arra hogy Jézus lábához kerüljön(még ha tetőt is kell hozzá bontani), mert a többi már az Úr dolga". Jézus esetében nagyon is azt látom hogy akár a gutaütöttnél, akár a 38-éves betegnél, a bűnös asszonynál és Zákeusnál is pusztán a jelenlétével változást hozott és bűnt bocsátott, pedig ezt még nem is kérték. Azonban mindezt Jézus személyesen Ő maga cselekedte, még a kereszthalála előtt mondhatni az Ó-szövetségi korban. A feltámadása után, pünkösd után a Jézus nevében fellépő tanítványok viszont nagyon is arra mutattak rá hogy Jézus halála az emberek bűneinkért történt. Péter apostol pünkösdi prédikációja után megkeseredtek az emberek, de még a komornyik is meg kellett értse hogy miért szenvedett Jézus. Tehát nem gondolom hogy csak az Ószövetséghez lenne köthető az a felfogás miszerint a megtérést nagyon is kell jellemezze a bűnbánat.


Én úgy gondolom hogy embertársainkat úgy is meg lehet nyerni a gyülekezetünk számára hogy azt mondjuk jobbat kínálunk neked, mint amid van, de ez olyan mint a homokra épített ház. Sokkal hamarabb lehet látványos eredményeket elérni, szép időben, békeidőben, szélcsendben. Az elveszett embernek annyira kedvében járunk és kedvére teszünk, pusztán Krisztusi szeretetből, hogy csatlakozik is hozzánk, de -és itt álljunk meg egy levegővételre- amikor már nem tudjuk a "folyamatos jólétet biztosítani", vagy más még jobb környezetet kínál, ill. kemény próbatétel éri(jön a szél zúg az ár és beleütközik) akkor azonnal kiesik, összeomlik nem csak az élete hanem a családja, házassága és aztán lehet csodálkozni azon hogy miként történhetett mindez.

Van azonban a másik, szerintem követendő módszer a gyülekezet építésre, amikor az embereket úgy hívjuk a megtérésre hogy látjuk és megláttatjuk velük: Csak és csakis Jézus által menekülhetnek meg az eljövendő harag elől. Tehát nem egy jobb életet kínálunk ahelyett ami van, hanem az egyedüli lehetőséget az életben maradásra. Ilyenkor szokott bekövetkezni a bűnfelismerés, keserves bűnbánat, a világgal való szakítás, ami rettenetesen fájdalmas, de ugyanakkor aki ezen átmegy megismeri az Isten végtelen kegyelmét és szeretetét, mert látja hogy mit érdemelt volna és mégis bocsánatot nyert. Sőt ajándékokkal is elhalmozza az Úr. Na tehát aki így csatlakozik a gyülekezethez annak életében jöhetnek viharok, csapások megmarad. Lelki életének a minősége, nem attól függ hogy mindenki "happy" körülötte, mindenki a kedvébe jár vagy nem. A gyülekezetre nem úgy tekint mint egy szolgáltató gazdasági egységre, melynek haszonélvező részvényese és ezért nem mindegy neki hogy sokan vagyunk vagy kevesen, hanem úgy tekint rá mint Krisztus testére. Függetlenül attól hogy nagy vagy kicsi, teljesen egészséges vagy beteg, hozzá hűséges mert egyszer megígérte Krisztusnak "egészségben, betegségben, szegénységben, jólétben, mindig és minden körülmény között" halálig hűséges lesz hozzá.

Röviden ennyit a kezdeti heveskedésem után...

Szeretettel,
Efraim