A tegnap este Szilágypérban voltam és örültem hogy ismét ott lehettem. Onnan általában csak késő estére érek mindig haza, de ez nem panasz hanem azt jelenti hogy jó ott időt tölteni.(Micske is egy ilyen hely) Az alkalom után családi körben beszélgetünk és imádkozunk. Ilyenkor hazafelé tartva visszaemlékezek Kisgalambfalvára, Ürmösre, Bölönre, azokra a körzeti állomásokra ahonnan általában mindig későre kerültem haza és mély hála van a szívembe azokért a testvérekért, akiken keresztül az Úr annyi de annyi örömöt és áldást adott. Olyan jó hogy ennek nincs vége...
A tegnap felhívott az egyik testvér és azt mondja:
-Te Efraim, segíts már rajtam
-Miért? Mi történt?
-Ma felhívott egy idős testvér(Mondta is a nevét) és azt közölte velem nagy szorongások közepette hogy ő engem nagyon szeret és muszáj volt hogy ezt elmondja
-Miért olyan különös ez?
-Hát azért mert ilyen eddig nem volt. Én soha nem haragudtam rá és nem tudom hogy feszültslg lett volna közöttünk
-De lehet jogy benne volt valami korábbról, csak nem éreztette és most így szabadult fel
-Gondolod?
-Igen
-De nekem semmilyen előzmény nem jut eszembe
-Akkor pedig lesz következménye. Csak ki kell várni...
Röviden ennyi volt a beszélgetés lényege. Milyen érdekes hogy pusztán egy ilyen vallomás: "Én szeretlek téged" szokatlan még a hívők között is, olyannyira hogy elkezdjük keresni kutatni a hátteret. Pedig a szeretet természetes kell hogy legyen közöttünk. Amennyiben viszont természetes akkor miért kell nyomatékosítani? Hm... tényleg elgondolkodtató így is úgy is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...