Hétfő - "... nem szeretnék árva lenni!"

Hála az Úrnak hazaérkeztem. Igaz hogy jóval éjfél után, de annál inkább örültem az ágynak... Az Úr végtelen kegyelme és szeretete kísért ezen az ev. úton és erősített akkor amikor nagyon gyengének éreztem magam. Annak is örülök hogy többen is imádkoztatok értem(Adja meg az Úr amire szükségetek van!) és ennek is az eredménye az hogy végül azt mondhatom: nem volt hiábavaló az utam. Pénteken míg Kiskőrös felé haladtam azon morfondíroztam, hogy vajon jól döntöttem-e amikor elvállaltam ezt a hétvégét? Kezdtem elbizonytalanodni és már-már attól tartottam hogy nem jön velem az Úr... Ilyen kísértések között voltam és egyebet nem tudtam tenni csak imádkoztam, aztán végül felhívtam(baptifon telefonon) Szabó Barnabást, hogy egy megosszam valakivel ezeket a gondolatokat és jól tettem, mert a bátorítása hatott. Gondolom azért is mert mostanában ő is sokkal jobban rá van szorulva az Úrra. A gyülekezet pénzügyi gondjai mellett ott van a felesége Ildikó(senki nem tud nála szebben elpirulni:) aki áldott állapotban van, ezért is gondolom hogy érzékenyebb azok iránt akik támogatásra szorulnak. Na tehát miután vagy egy órát beszélgettünk már Kecskeméten voltam és onnantól kezdve már a Lélek röpített tovább. Az Úr is azzal biztatott hogy ne féljek hiszen az Övé vagyok!
Kiskőrösön Katona Imrééknél(négyen is vannak:apa,fia,unoka,dédunoka) volt a szállásom. II.Imre testvér volt aki a kiskőrösi részről szervezte az evangelizációt. Az Ő vendégük voltam és a vendégszoba I.Imre testvér szobája mellett volt akit már egészen kicsiny korom óta ismerek. Nagyon szép és hasznos időt töltöttem a vendéglátó családnál.
Péntek este a Vox Nova férfikar is ott volt és az ő szolgálatuk után következtem én hogy a Nóé történetéből kiindulva hirdessem az evangéliumot "az Ember Fiának napjaiban".
Szombat este a 38 éves beteg gyógyulásáról beszéltem. Erről elég részletes beszámolót olvastam itt és itt.(köszönet a linkért Maresznek!) Az ének szolgálatot ezen az estén Fehért Tamásék vállalták.
Vasárnap délelőtt Kiskőrösön szolgáltam a délelőtti igéből(nem volt könnyű), de nagyon megérte az Úrra figyelni és engedelmesnek lenni. A felhívás után többen felálltak és imádkoztak(Áldott legyen az Úr neve!). Még ebéd előtt a lelkipásztorral, Boros Dáviddal(Nagyon megkedveltem őszinte és nyitott lelkületéért. Örülök hogy megismertem őt és a feleségét is. Adja az Úr hogy a Neki tett fogadást meg tudják tartani!) Meglátogattuk Bandi bácsit(72 éves) a gyülekezet vezetőt, aki halálos kór támadott meg. Jó volt látni hogy mennyire ragaszkodik az Úrhoz és készül a Vele való találkozásra. Nagyon meglepett az hogy Bandi bácsi emlékezett arra is hogy én húsz esztendővel ezelőtt az ő vendégük voltam, amikor egy ifjúsági konferencia résztvevőjeként arra jártam.
Ebédre Lakatos Ottóékhoz(édesapám első unokatestvére, az ő nagyapja és az én dédnagyapám ugyanaz a személy volt:Kónya Bálint) voltunk beosztva, így ott fogyasztottuk el a finom ebédet( aki ismer az tudja, hogy négy jelzőt szoktam használni az ételekre: ehető-a rosszat is meg lehet enni, nem rossz, finom és kitűnő).
Délután 3 órára Csengődre mentünk ahol egy eleven kis közösség a szépen felújított imaházban márt várt ránk, akik éppen hogy odaértünk. Ott a délutáni igéből szolgáltam a "Lélek kardjáról".
Az alkalom után Dávid visszavitt tabdira és ott elváltunk, mert ő ment Kiskőrösre én pedig maradtam az evangelizáción, ahol a vak Bartimeus történetét olvastam fel.
Este 8 után indultam haza és örülök hogy az Úr meghallgatta a Jémina imádságát aki így imádkozott lefekvés előtt(a feleségem monda el): "  Drága Úr Jézus kérlek vezesd édesapámat haza, mert nem szeretnék árva lenni!"     Hát lehet egy ilyen imádságot nem meghallgatni? Itthon vagyok. 
Áldott legyen az Úr neve ezért és azért is hogy én sem vagyok árva!