Kedd - Kipihenve

A tegnap igazi pihenő nap volt. Sikerült annyit aludni amennyi jól esett és itthon lenni. Annyira kikapcsolódtam hogy elfelejtettem a büntetést is befizetni. Ma pótoltam. Még csütörtökön büntetett meg a rendőr 180 RON-ra, amikor Margittára mentem a gyerekekért. Azért érdemeltem meg mert nem voltak nálam az iratok, a másik autóban maradtak. Tanulság: Ne az autóban tartsd az iratokat, hanem magadnál. Nem kevés taulópénzt kell kipengessek ilyen tanulságokért...

Alább bemásolom egyik hozzászólásomat a lelkipásztori hálóról, hátha más is elgondolkodik rajta...

Nagyon érdekfeszítőnek találom ezt a kérdést amit XY és ZZ is
feszeget. Én is kívánatosnak tartom azt hogy a lehető legtöbb formát és
eszközt megragadva kapcsolatot építsünk ki nem hívő embertársainkkal. Sőt
azt is mondom hogy magának a hívő embernek is szüksége van arra hogy néha
ellazuljon, feloldódjon, kikapcsolódjon ha úgy tetszik "szórakozzon". Úgy
gondolom hogy Isten előtt is kedves dolog az amikor azt látja hogy gyermekei
józanul és szentül "élvezik" az életet.
Azonban -és itt szeretném megnyomni  a hangsúlyt- amikor azt látom hogy egyesek az istentiszteleti alkalmakat használják a maguk szórakoztatására és ehhez még ideológiát is gyártanak,
vagy az istentiszteleti alkalmakat alakítják át kapcsotatteremtő(társkereső?) fórummá akkor az számomra nagyon is taszító jelenség.
 
Mit értek ez alatt? 


Pl. Akik engem ismernek azok jól tudják hogy én nagyon szeretek focizni,
játszani(römi), és ezáltal nagyon sok nem hívő barátra is szert tettem.
Közülük nem is egy eljött a gyülekezetbe és volt aki ott is maradt. Úgy
gondolom hogy nem bűn az ha rendszeresen focizok, mozgásban vagyok(a Szent
Lélek templomát tatarozom:) és még élvezem is. Biztosan sokan vannak vannak
akiknek ilyen olyan hobbijukat(foltvarrás, olvasás, faragás, festészet,
rejtvényfejtés, bélyeggyűjtés, horgászat...stb.) az Úr nem tiltotta meg az
újjászületés után. Sőt. Még inkább felfedezték hogy miként lehetne a
kellemest a hasznossal egybekötni Isten országa építésére. Én nagyon is híve
vagyok annak hogy gyermekeink, fiataljaink és még a felnőttek számára is,
amennyire csak rajtunk áll megadjuk a  lehetőséget jó környezetben a
szabadidejük hasznos élvezetes eltöltéséhez.

Hanem amikor Isten imádására gyűlünk egybe, akkor az összejövetel
megszervezésekor ne az legyen már a fő szempont hogy mi tetszik a népnek,
vagy nekem!!! Ó vajon csak az ószövetségi időkben mondta az Úr hogy
"Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti
összejöveteleitekben." ? (Ám.5:21) Miért van az hogy egyesek úgy gondolják:
az istentiszteleti alkalmak fő célja az hogy az ember a lehető legjobban
érezze magát? Nem. Véleményem szerint összejöveteleink célja Isten imádása.
Igazságban és szentségben. Hogy Ő élvezze. Ennek következménye aztán a mi
örömünk. Liturgia szempontjából pedig nagyon is furcsának tartom hogy némely
helyen a gyül. alkalmak "dicsőítéssel" kezdődnek, pedig lehet hogy az
imádkozásban való elcsendesedés, az igehirdetésre adott válaszként a
megtisztulás, odaszánás után sokkal inkább lehetne dicsőíteni az Urat, mint
ahogy éppen csak beestél az utcáról.
A zenével kapcsolatosan pedig ugyanazt látom egyeseknél mint amit magamnál
tapasztalok focizás közben. Élvezem. Csakhogy míg valakinek a zenélés a
hobbija és ezt istentiszelet keretében művelheti addig én ezzel a
szórakozással a hétköznapokra szorulok. Sőt amíg egyik-másik(nem mindegyik)
zenész a saját szórakozására még azt is ráfogja hogy az az Isten dicsőítése
addig a focimeccsre csak áttételesen lehet ezt értelmezni. Akár
fúvószenéről(ZZ szavaiból aki akarta megértette) akár a keresztyén
hip-hop, rock, jazz... zenéről  legyen szó nehogy már azt higyjük hogy
nélkülözhetetlen eleme az istentiszteletnek. A gondom azzal van amikor egy
istentiszteleti, vagy evangelizációs  alkalom előkészületeinél az első
megoldandó kérdés a zene(dicsőítőcsapat) és a hangosítás, az ima és a böjt
helyett. Sokszor azt gondolom mi lenne ha elvennék az áramot az
összejöveteleken. A közös ének zene nélkül nem lenne az igazi? Néha úgy
tűnik mintha egyesek szerint a Szent Szellem nem lehetne jelen ott ahol
nincs villanyáram.

Tehát összefoglalva a mondandómat szerintem a közös istentiszteleteinket nem
a járulékos elemektől kellene függővé tenni. Főleg nem azokat kell helyezni
a középpontba, hanem valóban az Isten imádása(miért ne lehetne buzgó hangos
imákkal indítani egy összejövetelt?) és Isten üzenete lenne a középpontba
állítva. Függetlenül attól hogy mi tetszik vagy nem a hallgatóknak. Elvégre
is mi inkább Istennek akarunk tetszeni. Nem? (Ezért számomra közömbös hogy a
hallgatóság a fúvószenére vagy éppen a marimbára vevő)


Efraim