Péntek - Telek

Hála az Úrnak sok szolgatársammal találkozhattam ma a TELEK találkozón. Az előadással kapcsolatosan az az utóérzésem hogy bármennyit is olvastam a téma után és akármennyire is igyekeztem mégsem sikerült úgy elmondanom ahogy szerettem volna. Adja az Úr hogy e hiányos anyag, amit kedves lp. társaim türelemmel végighallgattak, legyen kipótolva és legyen megtapasztalhatóvá valamennyiünk életében. Az előadás után nagyon jó hozzászólások és megjegyzések voltak amiket igyekeztem elmémbe és szívembe vésni.
Ma estére a debreceni gyülekezetben szolgáltam a Mk.3:1-6 alapján. A felvétel itt nézhető meg.

Ide pedig bemásolom az előadás vázlatát:

Az ébredés vonulata és megmutatkozása a lelki munkások személyiségében és szolgálatukban. (Istenkapcsolatában - Szolgatársi viszonyában - magán életében - korjelenségek viszonyában)

2009.november 13. TELEK, DEBRECEN

Több ébredés kiemelkedő személyiségeit megvizsgálva az a tapasztalatom, hogy a felébredt megújult lelkimunkás hitélete, kapcsolatai, szolgálata és annak gyümölcsei, másszóval eredményei is gyökeresen megváltoznak.

A walesi ébredés egyik eszköze Humphrey Jones szerint: "Két dolog szükséges, hogy eredményes prédikátorok legyünk: először sokat kell imádkoznunk a csöndes kamrában - napközben többször is oda kell mennünk, küzdve Isten előtt -, minden alkalommal úgy harcolva, mintha az az utolsó alkalmunk lenne, és nem kelve föl a térdeinkről addig, amíg bizonyosságot nem nyerünk arról, hogy az Úr meghallgatott minket. Kérdezzük meg az Úrtól hittel és nagy buzgósággal, hogy mit mondjunk az embereknek! Menjünk közvetlenül az imakamránkból a szószékre minden esetben... A másik dolog az, hogy határozottan és lelkesen prédikáljunk, minden alkalommal a lelkiismerethez szóljunk! Mondjuk az emberek szemébe bűneiket, nem törődve az emberek jó vagy rossz véleményével, de 'legyen tiszta a lelkiismeretünk Isten és emberek előtt'... Bárcsak mindig úgy prédikálhatnék, mintha meg kellene halnom a szószéken, miután elvégeztem prédikálásomat, mintha közvetlenül a szószékről kellene ítéletre mennem. Ha nem ebben a lelkületben vagyunk, akkor nagyon kevés eredményt érünk el."

Akkor vegyük sorba azokat a változásokat melyeket a felébredt lelkimunkás mind vertikálisan mind horizontálisan megtapasztal kapcsolataiban és gyümölcseiben.

I. Istenhez fűződő viszony

1. 
   
   
   
   Imaélet -őszinteség(vallomások),
   
   
   
   
   

-hála,

-alázat,

- hűség(rendszeresség), Pál úgy beszél Epafrásról, mint aki "mindenkor tusakodik" imában a kolossébeliekért (Kol. 4:12).

- közbenjárás,

- böjtölés jellemzi imádságát. ( És orczámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, bőjtöléssel, zsákban és hamuban. Dán.9:3)

Imatársakat keres és talál

2. 
   
   
   
   Lelki táplálkozás – éhezi az Igét, a Biblia számára már nem pusztán a prédikáció forrásanyaga, hanem Isten személyes válasza az életére.
   
   -Az Igének előtte abszolút tekintélye van. Olvassa és hallgatja. (Apcsel.10:33 Azonnal azért küldöttem hozzád; és te jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, a miket Isten néked parancsolt.)
   
   
   
   
   
3. 
   
   
   
   Vezetés – fő kérdése, hogy „Mit akarsz uram hogy cselekedjem?”, nem akar önfejüleg cselekedni, a Szent Szellem csodálatos módon vezeti.( Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bőjtölének, monda a Szent Lélek: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, a melyre én őket elhívtam. ApCsel 13:2)
   
   
   
   
   

II. Emberi kapcsolatai

1. 
   
   
   
   Család – a családját akarja legelsőnek megnyerni Istennek, ezért ragaszkodik a családi áhítatokhoz, néha erőlteti is a kegyelmet szeretteire ami elhidegüléshez is vezethet családi-rokoni kapcsolataiban. Inkább kötődik megújult testvéreihez mint megtéretlen családtagjaihoz.
   
   
   
   
   
2. 
   
   
   
   Barátok-Szolgatársak – felébredése után barátai is megújulnak(Müller György példája), akik pedig nem azok eltávolodnak tőle, igyekszik új barátokra szert tenni. Hasonszőrű szolgatársaival szoros kapcsolatot ápol, imaközösségeket alkotnak, intik és fenyítik egymást teljes nyíltsággal, egységesen lépnek fel a Sátánnal szemben(Péter és János, Péter és Pál viszonya)
   
   
   
   
   
3. 
   
   
   
   Gyülekezet – a gy. reakciója a magújulásra nem mindig egységes. Előfordult az is hogy követték mind a megújulásban, de az is hogy megosztott lett a gyülekezet. A megújult lelkimunkás nagy türelemmel, de kitartó szorgalommal viseli a nehézségeket és végzi a lelki munkát. Sokan szeretik és megint sokan(az ilyenből egy is sok) támadják... (Pál és a korintusiak)
   
   
   
   
   

III. Gyümölcsözés

1.Magaviselet, életvitel – alázat jellemzi nem csak szavaiban hanem cselekedeteiben is. Tud hallgatni, de ha Krisztusról szólhat nem szalasztja el a lehetőséget. Nem akar feltűnést kelteni mégis megkerülhetetlen jelenség. Életvitele –stílusa szorosan illeszkedik krisztusi jelleméhez. A bűnt gyűlöli, a mámort kerüli. Általában nem dúsgazdag, mert értékeit az evangélium szolgálatába forgatja. Nincs ideje vagyont felhalmozni, nem költekező, de bőkezűen adakozó. Jó cselekedetei önmagukért beszélnek(mert ő nem tud róluk) és Krisztusra mutatnak.

2.Szolgálat – Munkája nyomán az áldást nem keresni kell hanem szemlélni. Akár vet, arat, plántál, gyomlál, metsz, táplál, épít, bátorít mindeniken ott a kenet( Ezeket szóljad, és ints és feddj teljes méltósággal; senki téged meg ne vessen. Tit.2:15). 

-Fő célja nem a saját gyülekezetépítés, hanem a megszentelődés és a lélekmentés következménye az hogy gyülekezetek(nem csak a sajátja!!!) növekednek

-Tekintélye van, munkatársakat nevel és soha nem megy nyugdíjba. (Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek 92.Zsolt.15.)

"Ez az ébredés nagy változást hozott létre a prédikálás stílusában és a prédikátorok lelkületében. Úgy tűnik, hogy sokkal inkább, mint bármikor ezelőtt, a célkitűzés az, hogy az evangélium alapvető igazságait prédikálják olyan buzgón, közvetlenül és személyesen, hogy a hallgatók megérezzék, hogy a prédikátor meg akarja menteni a lelküket, és hogy Isten az ő eszközei által magához akarja vonni őket. Az emberek kényszert éreznek ennek elhivésére. A prédikátor közel kerül hozzájuk. Úgy érzik, hogy nem a körön belül van, miközben ők kívül állnak; eggyé válnak egy szoros kapcsolatban. Ez nem karnyújtásnyi távolságban végbemenő kézitusa, hanem a prédikátor közvetlenül az emberek felé halad, rájuk támaszkodik, és ők úgy érzik, hogy a prédikáció átjárta őket, és a prédikátor elfoglalja szívük trónját Jézus nevében. A felébredt lelkipásztor éppen annyira törekszik megmenteni a lelkeket a szószéken, mint a szószéken kívül. Buzdít, bemutatja nekik az igazságot, és velük együtt imádkozik. Tehát Isten jelenlétében önmagát is odaállítja minden ember lelkiismerete elé."( Thomas Phillips:A walesi ébredés)