Péntek-Szombat

A tegnap és ma délelőtt is Debrecenben voltam az egyetemen és nagyon élveztem a szövegnyelvészetet. Ezt a tárgyat mintha rám rám szabták volna, annyira érdekelt... Egyszer majd amikor sok időm lesz, neki állok a saját szövegeimet(pl. ezt a halmazt ami itt van e naplóban) grammatikai és pragmatikai szempontok szerint is elemezgetni és remélem hogy az is fog annyira érdekelni mint Kosztolányi, Karinthy vagy Örkény szövegei...:) Na ennyit a délelőttökről. De még valamit a kenőcsről, amit vasárnap este a hátamba dörzsöltek... A tegnap felhívtam Gál Gábor barátomat Barótról hogy tudakozzak a hogyléte felől és akkor hallottam hogy idegbecsípődése van. Azonnal elmondtam neki az én esetemet és ajánlottam a kipróbált módszert. Persze csak az imádság és a kenőcs lenne mindebből a Gábor számára elérhető, mivel Baróton az alpolgármester valószínüleg nem olyan mint nálunk...:) Rögtön le is csapott az én barátom a jó tanácsra és kérte a balzsam nevét, csakhogy én azt nem tudtam. Megkért szépen hogy mindenképpen járjak utána és azonnal mondjam meg, írjam meg vagy küldjem el sms-ben, mert ő megszerzi annyira szüksége lenne rá. Gondoltam ez nem egy nehéz dolog, ezért meg is igértem neki hogy igyekszem utánajárni. Azonmód fel is hívtam Jancsit, de csak a feleségét értem el és tőle érdeklődtem a balzsam felől.
-Matild, te nem tudod mi volt annak a balzsamnak a neve ami a hátamra került?
-....Ööö hát pontosan nem tudom. Arra a zöld kenőcsre gondolsz?
-Igen arra.
-Úgy tudom hogy azt kilóra vette Jancsi.
-De honnan vette, hol vette?
-Margittán
-Jó jó de melyik gyógyszertárban?
- Hát ööö... nem ember patikában vette
-Hanem?
-Az állatpatikában.
-Honnaaaaaan?
- Onnan az állatorvostól vette a tehénnek, amikor még volt tehenünk, de jó az az embernek is.
Egyenes beszéd. Azt most már én is tudom hogy ami a tehénnek jó az nekem is megfelelt, de hogy mondjam én a barátomnak, "Figyelj csak Gabi, menj el a legközelebbi állatorvoshoz és irass fel ilyen és ilyen receptet a hátadra". Hát nem lenne furcsa? Mindezidáig még nem mertem ezzel előállni..., mert hogy én tudatlanul nagy igazságot tapasztaltam az egy dolog, de tudatosan ott keresni a gyógyot ahol nem reméljük az más...
Na de most ennyi érdekesség után térjek a lényegre...

A tegnap estére Micskére mentem bibliaórára. Ez alkalommal kértem meg először hangos imára az ige felolvasása után Tripó Egont(serdülő ifjú, Tripó István és Magda eddig egyetlen fia) és úgy vettem észre hogy nem hiába. Az alkalom után még Hubert Imivel(Hubert Imre testvér egyetlen fia, lelkipásztor, tanár a teológián stb.stb.) is találkozhattam, aki két fontos dolga között hazalátogatott.
Ma délután igyekeztem hamarabb elindulni Debrecenből, mert az evangelizációs alkalom Mihályfalván este hattól kezdődött és arra én már Érszőllősről kellett érkezzek. Ketten(ifj.Híri János és Lukács György) jöttek velem itthonról a ma esti szolgálatra. A Mt. 22:1-14 volt az igeszolgálat alapja és hálás vagyok az Úrnak azokért akik jelezték hogy kell nekik a fehér ruha, mert ott akarnak lenni Isten országában. Vacsorára a Gál Győzőék(helyi lelipásztor) vendégei voltunk, ahol finom töltött káposztát tettek elénk. Meg is elégedtünk és mielőtt hazaindultunk áldást kértünk a szolgatársamra, gyülekezetére és a munkájára. A hazafelé vezető út nagyon nehéznek tűnt a sűrű köd miatt, de az Úr kegyelméből este tízre megérkeztünk kicsiny falunkba.