Vasárnap - Kémer szent hely...

Délelőtt itthon voltam és a délelőtti igehirdetés után úrvacsorai alkalmunk is volt. Hála az Úrnak hogy a testvérek komolyan veszik a közösségi alkalmakat és ilyenkor is szép számban vagyunk együtt, igazi ünnep ez a gyülekezetünkben. A finom ebéd után amit a család együtt fogyasztott el már nem nagyon volt idő egyébre csak arra hogy az Úr elé álljak és könyörögjek a délutáni szolgálatokért. Délután fél négyre Micskére mentem, de ekkor már nem egyedül, mert jött velem Lukács György testvér és Füstös Ernő is a kislányával Mirjámmal. Ők eredetileg Kémerre akartak engem elkísérni, de mikor mondtam hogy Kémerre Micskén keresztül vezet az útunk akkor is jöttek. Kicsit kevesebben voltunk mint szoktunk lenni, de jó alkalmunk volt, ahol főleg Lukács György tv. és Füstös Ernő szolgáltak. Én csak egy rövid(kb.14 perc) gondolatsort fogalmaztam meg a Jairus lányának története kapcsán, ami a délutáni ige volt...
Hoble testvér is ott volt a gyülekezetben, de nagyon gyenge állapotban. Úgy imádkozott hogy készült már haza...



Kb. öt óra körül indultunk el Kémerre ahová röviddel hat előtt meg is érkeztünk.
Láttam a megkezdett imaházépítést. A testvérek szép egyetértésben összefogva nagyon sokra haladtak.A tető is rajta van már az épületen. És mindez "csak"(!) 93000 euróból. Ezt onnan tudom hogy megnéztem a hirdetőtáblán ahol a gyülekezetek és magánszemélyek(a helyieké nincs feltüntetve), szervezetek adománya és annak felhasználása szépen pontosan vezetve van és mindenki számára átlátható. Ez egy szép, tanulságos és követendő példa, gyakorlat gyülekezeteink számára... Azt az összeget amit én vittem postásként a szilágyszentkirályi gyülekezettől már fel is tüntették. Adja az Úr hogy minél hamarabb befejezzék azt amit az Úrral kezdtek el!!!
Rengetegen voltak az imaházban, annyira hogy még álltak is. Félix testvérem azzal "ijesztgetett" hogy most vannak a legtöbben, mert hát általában az ev. sorozat végén szoktak a legtöbben eljönni. Azért írtam hogy "ijesztgetett"(habár ő nem annak szánta) mert én ilyenkor mindig azzal szembesülök hogy mekkora felelősség ennyi ember előtt úgy hirdetni a drága evangéliumot, hogy az kívánatos legyen. Ilyenkor ha nem kívánják meg a hallgatók a mennyei táplálékot akkor nem az igében van a hiba és nem is a hallgatókban főleg hanem bennem... Tehát meg-meg remeg a lelkem olyankor ha sok éhes szomjas ember van együtt és várják a felülről jövő táplálékot. Vajon én a gyenge ember mennyire tudok még gyengébb lenni azért hogy Krisztus legyen bennem erős... Kértem is az Urat hogy legyen kegyelmes hozzám már csak a sok hallgatóért és az Ő nevéért is és meghallgatott...

Az alkalom után sok testvérrel testvérnővel fogtam kezet ismerkedtem-beszélgettem(20-30 évvel ezelőtt voltam utoljára ott). Ennyi idő után az embert meglepetések is érhetik. Az egyik testvérnő azt mondta hogy pontosan úgy prédikáltam mint ahogy már a rádióban is hallott. Először arra gondoltam hogy összetévesztett Borzási István testvérrel, habár ő más súlycsoport, de nem... Lehet hogy emlékezett(tudomásom szerint csak egy rádiós igeszolgálatom volt) a néhány évvel ezelőtti szolgálatra?
Vacsorára Szabó István testvérék hívtak el. Itt ért a következő meglepetés-leleplezés. Azt kérdezi az én testvérem ott a vendégek előtt hogy emlékszem e arra amire ő? Hát én próbáltam minden régi emléket előkotorni jót is rosszat is de csak nem sikerült... Erre ő ünnepélyesen bejelentette hogy mi anno ekkor és ekkor együtt voltunk karmestertanfolyamon és ő emlékszik arra hogy nekem mennyire jól ment a vezénylés... Hirtelen levegőt sem kaptam, de aztán beugrott hogy igaza van. Na nem abban hogy jól ment a vezénylés hanem abban hogy tényleg részt vettem(de hogy kerültem oda ezt most sem tudom) ilyen tanfolyamon. A baj az volt csupán hogy a drága testvérem nagyon is az érszőllősi testvérek figyelmébe ajánlotte ez ifjúkori botlásomat és mostantól aztán Damoklész kardjaként lebeghet fejem felett az hogy egyszer csak a karmester lehív a szószékről és odaállít az énekkar elé vezényelni... Még jó hogy nem lakok Kémeren, mert ahogy Szabó István testvért elnéztem ő engem is beállítana a karvezető sorba...
Itthon csak csak sikerül megértetni testvéreimmel azt hogy ami parányi kis szikra is volt bennem ilyen tekintetben az már rég kihunyt és inkább maradnék a szószéken, ha már nem vagyok suszter hogy a kaptafához ragaszkodjak...
A nagy szeretettel tálalt finom vacsora közben sikerült Pardi Félix testvéremet megkérni arra, hogy a nálunk sorra kerülő evangelizációs hét szombati és vasárnapi szolgálatát elvállaja. A vacsora elfogyasztása után hazaindultunk és Isten segítségével meg is érkeztünk. S.D.G. !!!

A kémeri szolgálat, de nem csak az enyém meghallgatható itt...