Vasárnap

Ma délelőtt itthon voltam és az összejövetel második részében egy kedves megemlékezésre, hálaadásra is sor került. Az Erdei házaspár(Imre és Katalin) 50 éves házassági évfordulójáról emlékeztünk meg. Egy kicsit meglepetés is volt számukra hogy egy közösének alatt kihívtam őket az első padba, majd külön olvastam számukra egy igeszakaszt és azután megkértem őket egy egy rövid bizonyságtételre. Mindeketten már idősödő korban tértek meg(13 évvel ezelőtt volt a bemerítésük) és nem mondhatták hogy az Úrral kezdték a házasságot, de mégis az Úrban élik immár. Végül feltettem nekik a kérdést(a férj szereti e a feleségét, a feleség tiszteli e a férjét?) az Ef. levél alapján, amire igennel válaszoltak és ezután imádkoztam értük. Szép ünnep volt.
Délután Tripó István testvéremmel és a feleségével, hármasban indultunk misszióútra. Diósadba mentünk, mert ott is evangelizációs sorozatot tartottak a testvérek és ma volt a befejező alkalom. Mivel az én micskei testvéreim eddig még soha nem jártak arra, nem kellett sokat töprengjenek azon hogy jöjjenek e vagy sem. Jöttek és vittek, mert az István kocsijával mentünk, amiben még az ülés is fűthető. Jól is fogott ilyen hideg(-12 fok volt este) időben.
A diósadi gyülekezet a ballai körzet része ezért ott is Király Tibor testvér a lelkipásztor, aki a feleségével érkezett a ma esti alkalomra. Az evangelizációs szolgálathoz az igét a Márk ev. 8:22-30 -ból olvastam. Ez az igeszakasz volt egyébként a vezérfonalban is megjelölve ma délutánra. Mindhárman szolgáltunk István és a felesége igei üzenettel, bizonyságtétellel én pedig evangelizáltam és hívtam a hallgatókat a megtérésre. Adja az Úr hogy szaporodjon az üdvözülendők száma Diósadban.
Mikor vége volt akkor még egy jó ideig beszélgettünk éneekeltünk, igazi családias hangulatot teremtettek a helybeli testvérek a goroszlói énekesekkel együtt. Ezért csak kilenc óra felé tudtunk haza indulni, ahová az Úr kegyelméből meg isérkeztünk...