A tegnap reggel alig bírtam megmozdulni. Valami idegbecsípődés vagy gyulladás okozta a problémát Evódia szerint akinek már szerdán említettem hogy valami van az oldalamban. Én azt hittem hogy vesekő okozza az alkalomadtán előálló fájdalmat, de ezek szerint nem. Délutánramár jobban lettem és ha nehezen is de már eltudtam menni Kéczbe az evangelizációra. Úgy volt hogy én kezdem a sorozatot mára édesapámat várjuk, holnapra Kajcza testvért Váradról, vasárnapra pedig a szalárdiakat Nagy István testvérrel. Készültem is az esti alkalomra, de volt ott egy Daniel nevezetű román testvér Margittáról, akit felkértek egy bizonyságtételre rögtön az alkalom elején és ő tartott egy 50 perces prédikációt három textusból. Jó és lelkes igehirdetés volt és ezekután nekem már csak buzdítani kellett az imádkozásra.
Az alkalom után a vezetőséggel visszamaradtunk, mert volt néhány súlyos ügy amit meg kellett tárgyalni és volt akit kellett fegyelmezni is. Már nem először tapasztalom(Baróton és itthon is többször is átéltem), hogy evangelizációs alkalmak előtt a Sátán nagy erőkkel támdja az Úr népét hogy megerőtlenítse őket. Ez ugyan pillanatnyilag fájdalmas és néha szörnyű szenvedést is jelenthet, de ha van győzelem, akkor lesz áldás is az evangelizációk nyomán. Ahol nincsenek ilyen támadások ott kevéssé lehet számítani áttörésre... Hát most mi is várjuk az áttörést.
Tizenegy óra körül indultam haza, de csak nagyon lassan haladtam, mert hófúvás, havazás akadályozott mivel kb. 10 centis hó hullott míg az imházban voltam. Olyan idő volt hogy ilyenkor csak a pap, a mentő és a rendőr van az utakon. Ez a tegnap is pontosan így történt. Először egy villogó mentőautóval találkoztam, majd pedig Margittáról kijövet egy rendőrautó állta utamat. Ekkor tudatosult bennem újra az a tény hogy bár elég sokat formált rajtam az Úr lezserség,hanyagság,szórakozottság(nem is tudom hogy fogalmazzam meg ezt a gyengeségemet) tekintetében, még elő elő jönnek ezek az alaptermészetemből adódó hiányosságok. Ez úgy derült ki hogy megállított a rendőr és igazoltatni próbált. Ill. azért jött utánam és azért állított meg mert hiányzott hátulról a rendszámtábla. Az pedig azért hiányzott, mert még szerdán Lajoséknál leszereltük azt gondolva hogy rögtön újat kapok, de hát az nem olyan egyszerű. Mivel nem tudtuk visszaszerelni(leszakadt a csavar) ezárt feltettem a hátsó ablakba és úgy jöttem haza. A tegnap pedig annyira nehezen mozogtam hogy örültem ha beültem a kocsiba, nemhogy még csavrokkal bíbelődjek. Gondoltam hogy jó lesz még egy estéig a rendszámtábla az ablakban, aztán majd holnap felszerelem. Igen ám de útközben hazafelé annyira csúszkált az autó hogy a rendszámtábla beesett a csomagtartóba. Arra gondoltam hogy úgysem jár már ilyen későn és ilyen időben senki sem az utakon(addig csak egy mentőt láttam) hogy nem állok meg hazáig, de a rendőrök mégis utólértek. Kérdezték hogy hol a rendszám, mondtam hogy hol és elő is halásztam a csomagtartóból. Kérték az igazolványt. Akkor vettem észre hogy semmilyen papír nincs nálam, csak a bibliám és az énekeskönyvem. Semmi más amivel magamat, vagy az autót igazolni tudtam volna. Mindent otthon felejtettem. Kérték a jogosítványt, a kocsi papírjait, de mindegyikre csak azt tudtam mondani hogy nincs nálam. Ezekután megkérdezték hogy ki vagyok, mondta hogy lelkész és itt lakom a közelben Érszőllősön.Erre az iránt érdeklődtek hogy miért szilágy megyei az autó. Én mindenre igyekeztem válaszolni, de mégis elég sok volt a kérdőjel. Végül azt mondja az egyik rendőr(3-an voltak): "Én hiszek magának, csak ezután mégis vegy magához azokat a papírokat, jó éjszakát!" Hálát adtam az Úrnak hogy kisegített a bajból amibe saját magamat kevertem és azzal az elhatározással indultam haza hogy ezután jobban fogok figyelni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...