Áldozócsütörtök- Mennybemenetel napja

A tegnap este bibliaórán a Mt.25:31-46 alapján az Úr Jézus visszajövetelével foglalkoztunk. Ma délelőtt 10 órától pedig arról emlékeztünk meg hogy elment helyet készíteni a számunkra. Az áhítatot Gombos György és Kovács Vince testvérek vezették. Kovács Vince testvérnek a héten eltörött a keze, ezért a karja egészen gipszben volt, de így is vállalta a szolgálatot. Aranyosan egyszerű volt a testvér, mert valahogy eképp kezdte a szolgálatot: "Kérem a testvéreket, bocsássák meg nekem hogy balesetet szenvedtem! Ha tudtam volna hogy mi vár rám azon a napon és hol, egészen biztos elkerültem volna a bajt. Azonban az Úr Jézus megmondta hogy nem a mi dolgunk tudakozni az időt és a napot..." és már tért is rá az Úr Jézus visszajövetelénel az ígéretére. Nagyon jól érzem magam ez egyszerű és őszinte hitű emberek között. Lehet hogy sokfelé már össze sem gyűlnek a testvérek ezen a napon, megemlékezni az Úr Jézus menybemeneteléről, de itt nekünk olyan jó volt együtt lenni és ünnepelni. Délelőtt itthon voltam, estére pedig Kéczbe mentem először a magyarokhoz, utána pedig a cigányokhoz. Jémina és Tirza is elkísértek az esti szolgálatra, hogy nekem könnyebb legyen. Legalábbis az ő szándékuk ez volt..., azonban én tudom, hogy ennek a feleségem örült a legjobban.Ilyen a testvéri ragaszkodás...


...és ilyen a (testvért is)fojtogató szeretet -a kéczi országúton :)