Hétfő - Magyarázat

Mivel nem csak egy kérdés érkezett a hétvégi bejegyzéssel kapcsolatosan, ezért úgy döntöttem hogy az egyik levelet és az arra adott választ itt is közlöm. Azért hogy aki ugyancsak nem értette de nem kérdezett, az is "képben" legyen.

Íme a levelek:

Kedves Efraim!

Az alábbi bejegyzéseddel kapcsolatban szeretnék kérdezni valamit.

"Vizsgálati eredmények szerint az egyén agyába továbbított információból 87 százalék a szemen, 9 százalék a fülön, és 4 százalék a többi érzékszerven keresztül érkezik." Érdemes minden prédikátornak elgondolkodni ezen, hogy a szolgálata hatékonyabb legyen...

Olyan érdekesnek tűnik nekem, hogy az Ige mégis azt mondja, hogy a hit hallásból van. Az utóbbi időben ezekről a dolgokról többször elgondolkoztam. Onnan kezdődött az egész, hogy annyi szemléltető eszközt használnak manapság bibliaórákon vagy más alkalmakkal.Többek közt a drámát is. Én ettől idegenkedek egy kicsit és mindig úgy elszomorít. Idegenkedésem abból fakad, hogy az Ige azt mondja, hogy hallásból.Próbáltam ezeknek a dolgoknak utánanézni anatómiai, fiziológiai, neurológiai szempontból, mert azt én is észrevettem, hogy amit látok könyebben észben tartom, mint amint csupán hallok. De akkor miért mondja az Úr, hogy a hit hallásból van? Vagy itt 2 különböző dologról van szó, az egyik a memorizálás, érzések, míg a másik a hit, ami más "pályákon" működik? Ha meg hallásból van miért akarnak manapság annyi mindent alkalmazni, ami látásból, érzelmekből, impressziókból van? Nem sokra jutottam ebben a dologban, rátaláltam viszont egy érdekes megfigyelésre, sajnos nem mentettem le a cikket. Arról volt szó, hogyha egy bibliai történetet vagy üzenetet előadnak, mint dráma, egy másik csoportnak meg csupán felolvassák, akkor a drámások mélyen átélik, de egy idő után ha megkérdezik a két csoportot, a drámások a nagy érzelmekre emlékeznek, de nehezen tudják visszaadni vagy elmondani, hogy miről is volt szó, míg azok, akik csak hallották el tudják mondani a történetet, vagy az üzenet lényegét, az értelmét.

Mi a véleményed ezekről? Elnézésedet kérem, hogy megzavartalak most ezzel, de már hónapok óta rágodom rajta.

XXXX


Kedves XXXX!

Teljesen egyet értek veled és osztozok a fenntartásaidban a szemléltető eszközök, műsorok gyülekezeti alkalmakon történő túlburjánzásával kapcsolatosan.
A hit fakasztás Isten kizárólagos műve a Szent Lélek által hozzánk továbbított Ige által.
Az információ átadása azonban nagyon is az emberi kommunikáció függvénye. Tehát itt két kül. dologról van szó és ezért nem látok ellentmondást a között hogy a "hit hallásból van" és az információ nagyobb része a szemen keresztül ér el az emberhez. Ugyan is az Úr Jézus azt is meghagyta az övéinek hogy a tanítvánnyá tételen(igehirdetés-hit fakasztás) túl tanítsák(minél több információt közöljenek Istenről és az Ő üdvözítő tervéről) is a hívőket.

Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk. ApCsel. 4:20;
A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről
És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;
A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.1Jn.1:1-4

A fenti igeversek is azt mutatják, hogy már az Úr Jézus tanítványainak is volt részük nem is akármilyen látványban és mindazt tovább is adták vagy hallható vagy írott(és ez már megint a szem területe) formában. Valószínűleg azért is volt olyan erős a bizonyságtételük, mert akik őket hallgatták elég volt csak rájuk nézzenek és azonnal látszott hogy hiteles mindaz amit mondanak. Mert az ember amikor beszél nem csak a nyelvét használja. És itt most ismét egy idézet következik: "Albert Mehrabian megállapítása szerint a teljes közlésrendszernek mintegy 7 százaléka verbális (kizárólag szóbeli), 38 százaléka vokális (beleértve a hangszínt, a hanghordozást és a nem beszédhangokat), és 55 százaléka nem verbális. Az emberek közötti nem verbális kommunikáció mértékét illetően Birdwhistell professzor némileg hasonló eredményre jutott. Becslése szerint az átlagember egy nap alatt mintegy tíz-tizenegy percen át beszél, és egy közepes hosszúságú mondat körülbelül két és fél másodperc alatt hangzik el. Mehrabianhoz hasonlóan ő is úgy találta, hogy a személyes kommunikáció verbális alkotóeleme nem egészen 35 százalék, és több mint 65 százalékot tesz ki a nem szavakkal történ közlés."(Allan Pease: Testbeszéd)

Ha tehát a két megállapítást, egyenletet(87+9+4=7+38+55) összevetem akkor azt látom hogy többet hallok(9 százalék) mint amit a szóban közölnek velem, mert érzékelem(hallom) a hangszínt, a hanghordozást és a nem beszédhangokat is. Kutatás bizonyítja: hogy a nem verbális jelzéseknek ötször akkora a súlya, mint a szóbeli tudósításoknak, és ha a kettő ellentmond egymásnak, az emberek inkább a nem verbális közlésre támaszkodnak; a szóbeli tartalmat akár figyelmen kívül hagyhatják.
Mindezzel csak azt akartam jelezni hogy egy igehirdetőnek nagyon is kell arra törekedni hogy átélje mindazt amit mond, vagy még pontosabban fogalmazva csak azt mondja amit átélt. Csak azt adja tovább amit az Úrtól kapott, mert amennyiben csak a fejéből és nem a szívéből beszél azt azonnal érzékelik a hallgatók és ha nem is tudják megfogalmazni azt hogy miért, nagy feszültséget éreznek az Ige igazsága és a szónok személye között. Ilyenkor a legtöbb ember azzal oldja fel ezt a feszültséget hogy: "...Lám-lám. Talán mindaz igaz amit hallottam, de ha még az sem hiszi el(éli meg) aki mondja, akkor én miért higgyem vagy éljem?"

Tehát véleményem szerint nagyon is szükséges, hogy a hirdetett Ige összhangban legyen az igehirdető testbeszédével is.

Köszönöm hogy mindezekre rákérdeztél, mert így kifejthettem bővebben is mindazt amire utaltam.

Szeretettel,
Veress Efraim