A szombati nap programja egy másik kirándulás volt a délelőtti igetanulmány után. Feketetóra és Csucsára mentünk el összekóborolva a környező erdőket, hegyeket. Szép volt, jó volt, fárasztó volt, de nem annyira hogy este hazafelé jövet Zilahon ne álljunk meg egy másfél órás focira. A Szabó család apraja-nagyja egy egészen nagy busszal tett körútat Erdélyben(Lupénytól Zilahon át Hadad-Nádasdig) és szombat este éppen Zilahon a missziós házban szálltak meg. Jó volt velük találkozni. Este fél tizenegyre értünk haza az Úr segítségével.
Ma délelőtt itthon voltam mert úrvacsorai alkalmunk volt. ifj. Híri János testvér pedig elment helyettem Kéczbe egy ünnepélyre amit a görög katolikusok tartottak és ahol a mi gyülekezetünket kellett képviselje. Elmondása szerint érdekes jelenségeket tapasztalt ezen az alkalmon. Mikor megérkezett, a helyi plébános Veress Efraim baptista lelkipásztort kezdte tisztelni benne(persze hogy szépen fel volt öltözve), amit szerényen helyreigazított, de mire a püspök az igehirdetés után szót adott neki és felkonferálta, akkorra már mint a helybeli református lelkészt mutatta be az egybegyűlt sokaságnak. Néztek is a református hívek nagyokat, miként cserélődött ki ily hamar tudtuk nélkül a papjuk, de választ nem kaptak, csak igei útbaigazítást. Ugyanis azt mondta az én testvérem hogy a püspököt már nem kivánta zavarba hozni és inkább szólt az igéből mint hogy tisztázza magát... Érdeklődve hallgattam a beszámolóját délután miközben Szalárdra igyekeztünk. Eddig is gondoltam hogy a gyülekezetvezetőnk egy multifunkcionális egyén, de hogy egyszerre két felekezetet(református+baptista) is képviseljen, két lelkészt egyszemélyben megtesítsen nem képzeltem volna...
Szalárdra azért mentünk(Lukács György testvér is lekísért, mert meg van írva hogy"...két vagy három tanubizonyságra megáll minden") hogy meglátogassuk Nagy István szolgatársamat, aki több héttel ezelőtt szenvedett súlyos égési sérüléseket és ma délelőtt már az imaházba is eljutott. A gyülekezetünk részéről vittünk üdvözletet, szeretetet és együtt örültünk az Úr kegyelmének amit rajta keresztül is megmutatott. Mikor azt kérdeztem hogy milyen üzenete lenne a testvérek felé akkor röviden tömören csak annyit mondott hogy "Az Úr több mint a gyógyszerek". Mikor látta kérdő tekintetünket akkor elmondta hogy mit tanult meg a kórházi ágyon és mit kell nekünk is megjegyezni. Mikor óriási fájdalmai voltak, olyanok hogy aludni sem tudott miatta, adtak neki ilyen-olyan erősnél erősebb nyugtatókat fájdalomcsillapítókat, de egyik sem segített nagyon. Ezért újra és újra erősebbet kért a nővértől, aki mikor már tehetetlen volt azt mondta: "De hát maga lelkipásztor, imádkozzon!" Azt mondta az én testvérem hogy nagyon elszégyellte magát de megfogadta a tanácsot és imádkozott. Az Úr meghallgatta és onnantól kezdve semmi nyugtató, kábító, altató gyógyszerre nem volt szüksége... Tényleg hatalmas Urunk van, csak mi sokszor mintha nem tudnánk... Az én Uram az Úr segítsen soha el nem felejteni amit az én szolgatársamtól hallottam!!! Ha valaha is bajban leszek, ne az orvos, az ügyvéd legyen az első akihez fordulok, hanem az én Istenem!!!
Itt már mosolyogni is tud az én testvérem, habár még van mit elviselni...A beteglátogatás után Micskén szolgáltam fél négytől, majd este hattól itthon a Márk ev. 10:13-16 alapján arról hogy ha jót kívánunk gyermekeinknek akkor tegyünk is érte annyit hogy Jézushoz visszük őket. Ha az Úr Jézus követői vagyunk, akkor ügyeljünk arra hogy sohase álljuk el a hozzá vezető útat. Minél többet ismerünk meg az igazságból vagy akár ebből a világból, annál inkább törekedjünk arra hogy a Krisztusba vetett gyermeki hitünk megmaradjon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...