Csütörtök- Debrecen, kórház ezért és azért...

Ma délelőtt átjöttünk Debrecenbe, mert a kis Virágot orvosi vizsgálatra(az egész délelőtt elment erre) kellett vinni. Gréti maradt otthon a többiekkel én pedig itthon a kicsivel míg Márti az egyetemen konzultált és a dolgozatát készítette. Mikor este hazajött akkor apósommal elmentünk meglátogatni Vékás Zoltán testvért, akit a múlt héten műtöttek itt a Klinikán. Elég nehezen és későre(kilenc óra körül), de végül megtaláltuk a 2-es sebészeten. Mivel egyszemélyes szobában van ezért másokat nem zavartunk és ott maradthattunk nála vagy 40 percet. Sajnos(Vékás testvér szerint ez nézőpont kérdése) a daganatot nem tudták eltávolítani a májáról az áttétek miatt, ezért visszavarták és megállapították hogy emberileg ez a szomorú valóság. Vékás testvéren azonban nem látszott hogy szomorú lenne, sőt úgy gondolja hogy Isten különleges céllal küldte őt a rákos betegek és orvosok közé, azért hogy velük együtt és értük imádkozzon. Azt is elmondta hogy hátralévő napjait(éveit) nem érzelgős búcsúzkodással, hanem tevékenyen munkával akarja eltölteni. Adja az Úr hogy úgy legyen! Ezt tudtuk mondani és ezért is imádkoztunk. Ha az Úr megsegíti akkor holnap hagyja el a kórházat és szombaton megy haza. Aki teheti imádkozzon érte!