Péntek után

...van jel, így net is van és írhatok.
A pénteki napom elég zsúfolt volt, mert sok mindenre kellett időt szakítani, úgy mint Egyetemi könyvtár, polgármesteri hivatal, vásárlás + erre még az én anyósom által szervezett program. Azt tudni kell ám, hogy nekem egy perpetuum mobile(örökmozgó) anyósom van. Igaz hogy most egy kicsit lassabban pörög( a baleset óta), de azért pörög. Állandóan szervezkedik, igazgat, adóbevallásokat készít, jön-megy, alig van otthon és amikor otthon van akkor apósom futkározik, tehát egy hiperaktív személyiség, de mégis nagyon nyugodt természet. Ma annyi jót hallottam róla hogy az már majdnem hihetetlen. Úgy volt hogy anyósom odarendelt engem délután fél 2-re a Klinikákra hogy a barátnőjét haza fuvarozzam. A barátnője -egyik a sok közül- Katika egy 50-es éveiben járó egyedülálló hölgy akinek senkije sincs igazán csak egy macskája és néhány súlyos veseköve, amitől az elmúlt napokban műtéttel szabadították meg. Azért hogy el ne tévedjek egy másik barátnőjét -egy testvérnőt a gyülekezetből- ültette az autómba és amíg haza szállítottam őket majd egész úton arról áradoztak, hogy ez a Kata milyen jólelkű, mennyire odaadó, még így betregen is erőt önt a csüggedőkbe, nem csak a családjáról gondoskodik hanem még róluk is stb., stb. Én csak hallgattam, hallgattam aztán eszembe jutott egy közmondás: "Nézd meg az anyát és vedd el a lányát!" és örömmel nyugtáztam, hogy én aztán tényleg jól beleválasztottam, annak idején -dicsőség az Úrnak- pedig mikor a feleségemet megkértem, azt sem tudtam hogy ki az anyja... Mostanra azonban már megismertem és nyugodtan mondhatom, hogy Márti még az anyján is túltesz... Hála az Úrnak!