Az Úr kegyelméből ismét mozgalmas, eseménydús és áldott vasárnapunk volt, mert az EMABISZ szervezésében a "Kornya nyomában" biciklis emléktúra résztvevőit, mintegy
30 fiatalt láthattunk vendégül, akik az ország különféle gyülekezeteiből álltak össze 3 nap erejéig. Pénteken indultak Zilahról és több gyülekezetet érintve mentek Bihardiószegig, ahol ma délután felkeresték Korny Mihály sírját és este a helyi gyülekezetben szolgáltak. A tegnap este úgy 10 óra tájban érkeztek és mire én megérkeztem, már mind el voltak szállásolva a testvéreknél. Ma reggel aztán összejövetel előtt kerestek és megkérdezték hogy tudnék e azonosulni velük oly módon is hogy olyan pólót veszek fel én is amilyenben ők lesznek. fel is ajánlottak egyet és mielőtt még válaszoltam volna, már elő is jöttek a referenciával és mondták hogy dr.Borzási István(talán most már így kell írni a nevét, mert sikerrel védte meg a disszertációját) testvér is felvette és úgy ment a szószékre. Na hát ha ő erre vállalkozott, akkor ki lennék én hogy nemet mondjak, ezért én is felvettem. A képek is arról beszélnek hogy egymás örömére voltunk a fiatalokkal és hiszem hogy az Úr dicsőségére is. Ebéd után ők Bihardiószegre, én pedig Micskére igyekeztem ahol délután fél négytől voltunk együtt a gyülekezettel.
Estére ismét hazajöttem és ugyanabból az igéből szolgáltam mint Micskén, de sokkal hatékonyabban. Ezt onnan tudom, hogy az igehirdetés után mindig szoktam alkalmat adni az imádkozásra és amíg délután a megszokott(milyen jó szokás) 3-4 imádkozó után kellett kérni az éneket, addig itthon a 15. imádság után is alig tudtam közbevágni, hogy énekeljünk. Újból be kellett látnom hogy hiába ugyanaz az ige nem szól mindig egyformán az üzenet, vagy ha úgy is szól nem biztos hogy úgyanúgy ér célba... Bárcsak tudnám mindig úgy mondani ahogy kell... Add Uram hogy úgy legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...