Nézem az édesanyát aki öt(!) leányt szült ebbe a papi családba és gyönyörködöm. Éppen az ötödik leányka ül az ölében és ragyogó-csillogó szemekkel néz az anyjára, úgy ahogy csak az ártatlanok képesek és majd elolvad a szívem. Elképzelni is művészet, miként is adja áldásul Isten az ötödik leánygyermeket egy édesapának, de nekem ez valóság és ha csak rajtam múlna sem választanék mást. Nagyon szeret engem az Isten... Bárcsak más is érezné, sokszor kívánom magamban olyankor, amikor egyesek megtudva azt hogy öt gyermekes apa vagyok azt mondják "nem baj". Azok akik eljutottak odáig hogy azt mondják "nem baj", nagy utat tettek meg a szánalmas sötét ördögi gondolatok világából az emberi elme számára mesésnek tűnő, mégis valóságos isteni elgondolás felé, de nem eleget. Mert azon túl hogy "nem baj", van az öröm, a béke, az áldás, a gyönyör! Óh Istenem mily szegényesek sokszor még a tieid is...! Egy biztos, senkivel sem cserélnék és ez nem az Egó megnyilatkozása, hanem az én Uram az Úr által munkált jellem vallomása.
Jó az ÚR és minden dicsőség az övé legyen!!!A harmadik és a negyedik: Jémina és Tirza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...