A tegnapi országos ifjúsági sportnap(BaptiCup) szolgálata után ma délelőttre is ott maradtam Aradon és belvárosi baptista gyülekezetben szolgáltam igehirdetéssel, majd pedig a gyülekezeti közgyűlés levezetésében segítettem a testvéreknek, mivel jelen pillanatban még nincs lelkipásztoruk. Délután két óra előtt valamivel indultunk haza Jéminával miután a Isten a szállásadóink(Kiss László testvérék, Krisztáék) által még ebédünkről is gondoskodott. Öröm volt ott lenni, de még nagyobb öröm volt hazaérkezni a családhoz és a gyülekezethez.
Itthon egy szép meglepetés ért. Az íróasztalomon ott volt a péntek reggel elveszett rendszámtábla. Amint utólag megtudtam Isten e blogot is felhasználva gondoskodott arról hogy hazakerüljön az ami elveszett. Történt ugyanis hogy egy szomszédfaluból való fiatalember miközben Margitta felé haladt a kerékpárjával észrevett az úton egy rendszámtáblát. Nosza jó lesz hazavinni gondolta magában és úgy is tett. Azért nem találtam meg visszafele jövet. Aznap este azonban egy testvér a gyülekezetünkből, Gombos Ferenc éppen a szomszédos faluban volt és ott hallotta hogy valaki talált egy rendszámtáblát. Hazaérkezve valahogy szóba került az amit hallott, erre az otthon lévők megemlítették hogy éppen a blogon olvastak az elvesztett tábláról. Nosza rajta gondolták leellenőrzik, vajon nem egy és ugyanazon rendszámtábláról van szó... De igen. Az Úr jobban szeret és kímél mint gondolnám. Mi ügyintézéstől és költségtől szabadított meg... Ez már kényeztetés számba megy. Csak azért fogalmazok így, mert tudom hogy nem érdemlem és mégis élvezem Uram jóságát. Bárcsak tehetnék többet én is érte. Uram add hogy így legyen!!!
A ma esti igeszolgálatom a a János ev. 4.:43-54-ből volt. Itt hallható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...