kb. 450 km-re hajtom álomra a fejem, mert itt vagyok a Hargitán édesapáméknál. Ma délben indultam otthonról erre a rövid szülőlátogatásra, de nem egyedül hanem heted magammal. Három idős házaspárt(Szabó Miklós és felesége-Gödöllő,id.Budai Lajos és neje-Szatmárnémeti, Kovács István+felesége-Kolozsvár) hoztam, hogy az édesapám által kimondottan számukra szervezett őszi táborozáson részt vegyenek a Barnabás alapítvány támogatásával. Így az élet alkonyán amikor az ősz is az elmúlásról beszél, jó ha az Úrban megöregedett testvérek kimondottan csak az örökkévalókkal törődnek. Ahogy megfigyeltem a résztvevőket, tényleg csak azok jöttek el akiket, már nem tud otthonukhoz kötni sem a disznó sem a majorság. Jó érezni rajtuk és belőlük azt, hogy nekik már csak a lelkiek számítanak. Sok mindent megéltek és megkaptak az életben, de semmi sem fontosabb nekik mint a mennyei örökség. Egész úton errefelé csupa lelki élményekről, az ébredési időkről, áldásokról, régi és friss megtapasztalásokról, igei üzenetekről beszéltünk az autóban. Mire eszembe jutott volna elfáradni, már meg is érkeztünk.
Ó Uram add hogy ha netán én is öreg leszek, azt lássák rólam amit én is láttam ma idős testvéreimen!!! Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...