2010. október 20., szerda

Szerda - Reggeli Ebéd Vacsora

Mindegyiket más-más helyen fogyasztottam el a tegnap. Reggel még a szüleimnél reggeliztem és azután mivel kaptam egy sms-t a baróti BCR-től(ott nyitottam néhány évvel ezelőtt számlát), hogy megérkezett hozzájuk a bankkártya szülővárosom felé vettem az irányt.

 Ősz a Hagymáson/Vargyas előtt/
Miután kijöttem a bankból a bibarcfalvi rokonokat Viola nénéméket(édesapám nővére) látogattam meg és így velük ebédeltem. Onnan hazafelé tartva Marosvásárhelyen bementem a húgomékhoz Napsugárékhoz, ahol egy hét fős Kol.2.7-es házicsoportba csöppentem. Itt is vacsoráztam, majd 10 óra felé onnan is továbbáltam és így érkeztem haza hajnali kettőre betegen. Már a délután elkapott egy inflúenza járvány és még mindig tart, de remélem hogy hamarosan vége lesz... Ámen!

 Végülidevágom  egy négy évvel ezelőtti és ma is megválaszolandó kérdésemet:


"Miért van az hogy... sok fiatal aki a lakóhelyétől távol tanul és havonta csak egyszer vagy kétszer látogat haza, a gyülekezeti tagságát nem viszi abba a városba ahol tanul, pedig többnyire mindegyik egyetemi városban van baptista gyülekezet? Ebből a gyakorlatból kifolyólag sok fiatal kallódik el, mert otthonról elkerülve nem illeszkednek be egy másik közösségbe, hanem ott csak mint vendégek  vesznek részt az alkalmakon.  Ki visel felelősséget értük? Az otthoni gyülekezet és lelkipásztor aki szorgalmi időszakban és a vakációban is alig látja őket egyszer vagy kétszer, vagy az a gyülekezet amelyet vendégként látogatnak? Egyik sem képes igazán. Két gyülekezet között elveszhet a gyermek. Megoldás lenne a lelki gondozás és a lelki élet folyamatos  fejlődése szempontjából ha a diákok gyülekezeti  tagságukat a tanulmányok idejére áthelyeznék az adott egyetemi város baptista gyülekezetébe. Kevesebb "kellemetlen meglepetés" érné az otthoniakat (szülőket és lelkipásztorokat) ha az egyetemi város gyülekezetének lelkésze vagy egyik vezetője figyelemmel kísérné a diákok lelki életét és nem csak vendégként kezelné őket, hanem mint a nyájhoz tartozókat. Hogy erre a kérdésre még milyen válaszok adhatók, én nem tudom...., de várom.

vefraim@gmail.com"


2 megjegyzés:

  1. Bárcsak olyan gyakran írnád, hogy húgomékhoz, Napsugárékhoz, mint húgomékhoz, Evódiáékhoz! :) Tudom, tudom, sokkal messzebb vagyunk, de azért mindig szeretettel várunk!
    Gyógyulást!

    VálaszTörlés
  2. utóbb kezdtük tudatosan betervezni a találkozókat. mert másképpen még ha közel lakunk is elmarad a kapcsolatápolás

    VálaszTörlés

Itt hozzá(m) szólhatsz...