2010. október 20., szerda

Vékás testvér elköszönt...

1 megjegyzés:

  1. A lelki ember az örökkévalóság szemszögéből ítél meg dolgokat és nem a véges idő szemszögéből. Hit által felül emelkedik a föld vonzásán és az idő folyásán, és megtanul úgy gondolkodni és érezni, mint aki már elhagyta ezt a világot és csatlakozott a megszámlálhatatlan angyalok társaságához, és az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik felvannak jegyezve a mennyekben. Zsid. 12: 23. Az ilyen ember inkább hasznos akar lenni, mint híres, inkább szolgálni akar, mint hogy neki szolgáljanak.


    A világhoz ragaszkodó, test-tudatú keresztyén dermedt félelemmel a szívében tekint a halálra.

    A lelki ember nem óhajtja meghoszabbíttatni az életét, sőt boldogan bízza Isten bölcs akaratára élete hosszát és végét. Mivel ő Krisztusban van tudja, hogy megengedheti magának a halált, de azt is tudja, hogy nem engedheti meg magának a romlott életet, és ez a tudat teszi stabillá a gondolkozását és tetteit.

    A. W. Tozer gondolatai a lelki emberről, illenek Vékás Zoltán lelkipásztorra. Úgy tekintünk rá, mint Isten áldott szolgájára.
    Lukács János lelkipásztor.

    VálaszTörlés

Itt hozzá(m) szólhatsz...