Hétfő - Tekergő

napom volt a tegnap, de a szó nemes értelmében, ami azt jelentette hogy a nap folyamán itt-ott és amott is megfordultam.
Reggel a polgármesteri hivatalba látogattam el, hogy a harmadik és negyedik lányunk(Jémina és Tirza) román nyelvű születési bizonyítványát átvegyem. Immár öten vagyunk kettős állampolgárok hét fős családunkból, mivel Márti és a legkisebb  még csak magyar állampolgárok. De ők még "tiszta magyarok" is Tirza szerint, mert románul sem tudnak.  A tegnap este Tirza egy történetet elmesélve úgy kezdte a mondókáját. "Amikor én még tiszta magyar voltam..."
-Az mikor volt? - kérdeztem
-Akkor amikor még egy szót sem tudtam románul. Most már nem vagyok tiszta magyar mert románul is tudok...
Ez elég érdekes magyarázat volt a magyarságról hiszen nem származás, állampolgárság, hanem az anyanyelvnek kizárólagos használatával határozta meg hogy ki a "tiszta magyar". Ezen elgondolkodva fel lehet tenni a kérdést hogy hány "tiszta magyar" van a Kárpát-medencében... Az én családomban kettő biztosan van :)
Visszatérve a tegnap krónikájához ott folytatom, hogy a polgármesteri hivatalból szabadulva, a feleségemmel Érmihályfalvára indultunk hogy lelkipásztori közösségben legyünk azokkal akikkel havi rendszerességgel találkozni szoktunk. Mivel egyiknek másiknak közbejött valami, ezért csak öten gyültünk össze. Pardi Félix, Szabó András, Papp László(ő volt a vendéglátó), Fazakas György és én. Ima és beszélgetés közben aztán úgy indított minket a Lélek hogy menjünk el Szatmárra meglátogatni Vékás Zoltán testvérünket, szolgatársunkat aki nagy betegségben van és készül HAZA. Mintegy tíz percesre terveztük a látogatást, de másfél órásra sikeredett. Úgy vettem észre hogy nem csak nekünk, hanem Vékás testvérnek is használt a közösségvállalás. Jó volt együtt beszélgetni, imádkozni és majd énekelni az "Áldott legyen a frigy..." kezdősoros énekünket.
Onnan késő délután visszamentünk Érmihályfalvára ahol finom ebéddel vártak Erzsike(Laci felesége) és az én feleségem.
Miután onnan hazaérkeztünk már indultunk is Zilahra Evódiáékhoz, hogy a két család legalább egy este erejéig ebben a hónapban is együtt legyen. A gyermekeink is nagyon élvezték a sokadalmat, hiszen összesen tizenhármat számlált a két család. Vacsora után igeolvasás, imádkozás, éneklés és búcsúzkodás következett és indultunk is haza. A nap végére kb. 340 km-t küzdöttünk le. Na ezért volt a hétfő tekergő nap.