az elmúlt héten az a "szerelmes" érzés ami az ifjaknál általában tavasz táján jelentkezik, ezért néhány napig oda volt és csak a hétvégére került elő. Megfigyeltem magunkon, hogy éreztük a hiányát. Még a feleségem is szóvá tette, hogy nagyon hiányzik neki Szultán, pedig sokáig kutyánk sem volt és ő volt aki legelőször tiltakozott az ellen hogy kutyát hozzunk a házhoz. Tényleg igaz az a megállapítás, hogy csak akkor hiányzik valami ha már egyszer megvolt.
Betegágyban lévő testvérek tudják igazán, milyen nagy kegyelem az ha valaki rendszeresen részt vehet a gyülekezeti alkalmakon...
Nekem majd mindennap részem lehet ebben a kegyelemben már a hivatásomból adódóan is, de mégsem unalmas sőt inkább izgalmas. Péntek este Jéminával mentünk Micskére bibliaórára, szombaton a fiatalokkal Tasnádra, ma pedig ugyancsak az ifjúság egy részével Zerindre. Tasnádon gyermekmissziós szolgálatban vettek részt a fiataljaink ami ma délig tartott, de a tegnap estére még hazajöttünk. Hat órától volt a foglalkozás azokkal akik szeretnének a gyülekezetünkhöz csatlakozni, hét órától pedig az ifjúsági tartott majdnem tíz óráig. Vasárnap délelőtt a kéczi roma gyülekezetet látogattam meg, ahol nagy örömmel fogadtak a testvérek. Délután háromkor pedig az ifjúsági csapattal elindultunk a feketegyarmati körzetbe Zerindre, ahová hálaadó napra hívtak meg a testvérek. János Levente lelkipásztor testvéremmel voltunk a szószéken, aki két éve pásztorolja ezt a körzetet. A Máté evangéliumából az ötezer ember megvendégelésének a történetét olvastam fel és abból adtam át az Úrtól származó üzenetet. Kegyelem hogy ott lehettem és szolgálhattam. Kevéssel éjfél előtt érkeztünk haza, de megérte annyit menni...!!! Hála! Hála! Hála!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...