Vasárnap

Délelőtt itthon voltam és a Mk. 10:32-34 alapján szolgáltam. Mivel a szolgálati beosztás szerint Füstös Ernő volt soron, ezért vele voltam a szószéken. Ő szól először és én pedig utána.

Arról beszéltem hogy a Jeruzsálembe vezető út felfelé vezetett, ahogy a mi utunk is. Lejtőn sokkal könnyebb a haladás(a szekér magától gurul), emelkedőre azonban erőfeszítésre is szükség van. Nem könnyű tehát az Úr Jézus követése, bármennyire is bámulatos, sőt azok akik az Úrhoz legközelebb vannak még a félelmet is megtapasztalják, mert a test fél minden szenvedéstől, fájadalomtól. Mégis örömüzenet volt az hogy az Úr Jézus a félelemmel teli tanítványokat maga köré gyűjti és felvázolja előttük a jövőt. Van benne szenvedés, halál, de feltámadás, győzelem a vége. Milyen jó nekünk, hogy félelmeinket is ismeri az Úr és ahelyett hogy elküldene, lemondana rólunk még közelebb von magához. Ezekután azt mondjuk hogy "még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól mert Te velem vagy". Ebédszünet

Délben együtt ebédeltem a családdal(ritka vasárnap az ilyen) és miután sikerült pihennem egy órát, délután 3-ra elmentem a magyarkéczi magyar gyülekezetbe. Nem vártak(a mai vasárnap a szolgálati beosztáson kívüli volt), de mégis nagyon örültek a testvérek hogy mentem. Jó alkalmunk volt. Van ott egy Ráksi Imre nevezetű ember aki a téli evangelizációs alkalmakkor indult el az Úr követésébe és a közeljövőben szeretne bemerítkezni. Imádkozni kell érte! Aztán ott van Dajka Ferencnek az édesanyja, akit csak a tavaly óta ismerek. A fia Zilahon él a családjával együtt és őt még onnan ismerem. Amikor én kisgyerekként a zilahi gyülekezet pengetőszenekarának egyik "oszlopos" tagja lettem, akkor már ő volt a karmester. Borzási István utódja volt ő és tőle már nem tartottunk annyira mint az elődjétől :) Na tehát ennyit röviden a Dajka testvérnő fiáról. Soha nem gondoltam volna, hogy egykori karmesterem édesanyjának egyszer a lelkipásztora leszek mégis megadatott. Dajka testvérnő rendszeresen szolgál a gyülekezetben és a hosszú szavalatokat mind mind kívülről mondja. Elképesztő. Ilyen idős korban sem hagy ki az emlékezete. Ma amikor megkérdeztem hogy mi a kívánsága, akkor azt mondta hogy nagyon várja már a fiát, hogy érte jöjjön. Sajnos levelet nem írhat neki mert mert elfelejtette a címét. Milyen érdekes ez az öregkor... a hosszú szavalatok, zsoltárok, igerészek mind megvannak nála, de egy rövid lakcímre már nem jut hely... Aki olvassa Zilahról ezt a bejegyzést szóljon a fiának hogy az édesanyja már nagyon várja! (Megígértem neki hogy kívánságát eljuttatom Zilahra)
Estére hazajöttem és Gombos Miklóssal mentünk fel a szószékre. Szépen szólt az énekkar és egyéb szolgálatok is voltak. Először Miklós szólt és nekem csak folytatni kellett. Lk.3:1-20
Akihez szól az Úr, az nem marad néma. Még ha a pusztában nyitja ki a száját, ott is lesz ki hallgassa. Akihez az Úr szól, az azt mondja amit kell és ahogyan kell egyiknek is másiknak is még Heródesnek is. Akihez a az Úr szól és ő továbbadja lehet hogy az életével fizet érte, de akkor is megéri!!! Sőt csak így éri meg élni... Ez volt röviden a délutáni prédikáció. Láttam hogy valakikhez szólt az Úr. Hiszem hogy hallani fogom őket is...

Szombat

A tegnap esti bibliaórán a az Úr Jézus (főpapi)tisztségéről, szolgálatáról és áldozatáról beszélgettünk, amelyek előképei már az ószövetségi időkben feltűntek és amikre a mai időkben is kell legyenek utalások a keresztyén hitéletben.
Ma délután a gyermekek nagy örömére, amikor lekaszálták a lucernát a kertben néhány fiatal nyulat találtak. Hármat sikerült megfogjanak és Mirjám Jéminával együtt el is vitte Tőtős Andráshoz (gyülekezetünk egyik hozzátartozója), akinek egy kis nyúlfarmja van. Hogy aztán ezek a vad nyulak mennyire tudnak beilleszkedni a többi közé az csak ezután válik meg. Mindenesetre a lányoknak ez hatalmas izgalmat jelentett.
Este az ifjúsággal voltam együtt. Hattól fociztunk egyet az iskola udvaron és nyolctól tízig pedig a Mát. 13:24-30 alapján beszélgettünk és imádkoztunk.

Péntek, de már szombat van

Ezért csak röviden annyit hogy egyre közelebb van a 20 éves osztálytalálkozóm ideje. Már folyik a szervezése és ennek a hulláma már engem is elért. A 10 éves találkzóra nem jutottam el, mert az én drága feleségem elfelejtette átadni az üzenetet annak helyéről és időpontjáról. Sokáig tartott mire valahogy túltettem magam rajta. Azért is fontos nekem ez a találkozó, mert alig-alig találkoztam a volt osztálytársaimmal. Mi vagyunk az a generáció amelyet az egész világra szétszórt a hirtelen jött változás. Néhányan már a forradalom előtt emigráltunk, de a nagy többség közvetlen utána vette a vándorbotot...
Remélem hogy ha az Úr is megsegít és eljutok erre a 20 éves jubileumra, akkor újraépíthetek több kapcsolatot e a tálálkozó után. Ezért imádkozom most + a Kővári családért

Csütörtök

Reggel nyolckor jött Ozsváth testvér és mivel ő is Margittára tartott, ő vitt be a klinikára. Azért kellett nekem ott megjelenni , mert lejárt a jogosítványom és akkor nem csak egyszerű cseréről van szó hanem újra kell csinálni az orvosi vizsgálatokat is. Azt gondoltam hogy kell rá vagy 3 nap mire végig járom az orvosokat egy-egy aláírásért és pecsétért(8-ra volt szükség), de hála az Úrnak hogy ismerek egy polgármestert, akinek a telefonja(de lehet hogy a keze is:) messzire elért. Még a tegnap este amikor Micskén voltam(lám-lám, már megint?) kérdezte hogy miként halad az ügyintézés és akkor mondtam hogy mára mi a tervem. Ma reggel hívott és azt mondta hogy álljak meg a klinika aulájába és várjak egy emberre aki majd elvezet minden... emeletre. Úgy is történt. Rövid téblábolás után mellém lép egy alacsony cingár úriember és megkérdezi:
-Veress Úr?
-Igen
-Kérem kövessen!
-Igenis
És onnantól kezdve csak arra kellet ügyeljek hogy le ne maradjak tőle. Mintha egy körhintába ültem volna. Fel-le, ki-be, ide-oda, orvoshoz-nővérhez, hallgatták a szívemet, súgtak a fülembe, nézettek velem apró betüket, színeseket, aláírtak, pecsételtek, köszöntem és köszöntöttek, míg végül 11 órára a kezembe volt a telepecsételt adatlap. Kérdezem az emberemet hogy mivel tartozom ezért a nagy segítségért, soron kívüli vizsgálatokért, mert nekem csak az orvosi szobák megtalálása egy napot vett volna igénybe, és akkor hol vannak még a vizsgálatok...? Azt mondja erre hogy az nem úgy megy. Ő a Pistával nem úgy van hogy pénzt venne el tőlem.
-Hát hogy?-kérdezem.
-Úgy hogy kéz kezet mos(ugye hogy hosszú a Pista keze)
-...
-Egyszer én teszek szívességet neki, máskor ő
-Aham, értem...
-Isten áldja!
-Viszontlátásra!
Így tehát az Úr kegyelméből és Tripó István jóindulatából, délre beadhattam a dossziét a jogosítvány cserére. Ki is állítottak azonnal egy igazolást, ami a jogosítványt pótolja ameddig el nem készül. Haza felé már én vezettem.Hú de jó érzés volt... Mielőtt haza vettem volna az irányt, el kellett lépjek Váradra id.Hiri János testvérrel, hogy Balogh Ferenc(jogtanácsos a megyei tanácsnál) testvér útbaigazítson minket a pályázatokat illetően.
Fél hatra értünk haza Érszőllősre, de immár hárman, mert hazahoztuk a Váradon tanuló ifj.Ozsváth Miklóst is.
Este nyolcra Ferenczi Béla testvérrel Kéczbe mentünk. Ő a magyarokhoz és pedig a romákhoz. A Zsid. 8:1-10, 9:22-28 volt a bibliaóránk alapigéje. Jó és izgalmas együttlétünk volt, mert jelen volt közöttünk az Úr. Áldott legyen az Ő szent neve!
Tíz órára érkeztünk haza...

Szerda

A tegnap este annyira elnyúlt az imaközösségi alkalom hogy már majdnem éjfél volt mire hazakerültem és már nem volt kedvem írni.
Ma reggel azonban már teljes gázzal neki kellett látni a teendőknek. Pályázatot írtam, Margittára mentem, jogosítványt intéztem stb. Hála az Úrnak volt sofőröm is Ferenczi János testvér személyében, így gyorsan ment minden. Mire hazajöttem már délután volt. Mirjám nagy örömmel újságolta hogy valószínüleg 9-10-es lesz a román dolgozata és míg a többiek próbálkoztak addig ő egyáltalán nem puskázott. Tényleg lelkiismeretesen készült a dolgozatírásra, még én is meg kellett hallgassam néhányszor az egyik irodalmi mű elemzését. Ha így halad jobb lesz románból mint én... A feleségem sem gondolta mikor összeházasodtunk hogy a gyerekeink még a román nyelvvel is meg kell hogy küzdjenek, de most már ő sem bánja. Megy ez nekik... Néha elcsodálkozom azon hogy a lányaim mennyire lelkiismeretesen tanulnak. Ebben biztosan nem rám hasonlítanak, hanem az édesanyjukra. Dicsőség az Úrnak!
Este nyolcra Micskére mentünk -a baróti körzetben Ürmös és Bölön voltak azok a hétközben rendszeresen látogatott gyülekezetek mint itt Micske és Kécz, amikor elindulok egyik vagy másik helyre akkor mindig eszembe jutnak az ürmösi ill. a bölöni testvérek és imádkozok értük- Mártival(a feleségem vezetett), Judittal és Jéminával. Mirjám itthon maradt a kicsivel. Az efézusi levél 3:14-21 alapján szolgáltam, ami után még hozzá szólások és imádkozás következett. Tíz órára értünk haza...

Pünkösdhétfő

Délelőtt ifj.Kovács Tiborral és Rend Jenő(Margitta) testvérrel Kéczbe mentünk, ahol a magyar és a roma testvérekkel együtt ünnepeltünk. Délben hazajöttünk és miután megebédeltünk, Tiborral elmentünk Micskére.

(-Már megint Micskére? -kérdezte valaki innen Érszőllősről
-Igen mert hát ugye a tegnap nem az ünnep miatt voltam ott első sorban, hanem azért mert 2. vasárnap volt a hónapból és az a micskeieké a szolgálati beosztás szerint
-Jó, jó de hát ünnep van és itthon csak egy alkalommal vagy? Mit tudnak adni neked a micskeiek hogy annyit mész oda? - és így tovább...
Ez a beszélgetés végül is jó volt arra hogy össze számoljam az utóbbi két hónap alkalmait meglátva hol mennyit töltöttem. (erre is jó a napló) Mit mondanak a számok? A következőket:
Márciusban a hétköznapi és a vasárnapi összejövetelek száma amelyeken részt vettem:
1.Érszőllős -13 alkalom
2.Micske -12 alkalom, de ebben benne van az evangelizációs hét is
3. Kécz -4 alkalom, itt azonban van egy állandó felelős a Ferenczi Béla testvér személyében

Áprilisban már a kevesebb alkalom miatt is csökkennek a számok:
Érszőllős- 6
Micske -6
Kécz- 4

Az rögtön kitűnik hogy ezek a szolgálatok nem a gyülekezeti taglétszám arányait tükrözik, de hát ebbe nincs beleszámolva a többi szolgálati terület, mint lelkigondozás, családlátogatás, imaközösség, ifjúsági alkalmak... stb., melyekben többnyire itthon teszek többet. Azért az mégis csak jó érzés, hogy az itthoniak még többet akarnak látni...)

Miután Micskén vége lett az alkalomnak, magam mellé vettem még Szabó József(Hubert Imre édes testvére, hogy miért lett mégis Szabó az egy külön izgalmas történet. Nem, nem a felesége nevét vette fel) testvért és így már ismét hárman mentünk misszióba. Délután hatra annak rendje és módja szerint meg is érkeztünk a Betlehem gyülekezetbe, ahol Isten kegyelméből megoszthattuk azt amit nekünk adott. Majdnem kilenc óra volt már amikor elindultunk hazafelé. Szabó testvért hazáig vittük, mi pedig Tiborral végig elemeztük a napot és megállapítottuk hogy úgy neki is mind nekem is a mai napon különösen sok harcunk volt, de az Úr mégis győzelmeket adott. Hálát adtunk és örültünk...

Pünkösd

Az Úré legyen a dicsőség az elmúlt napokért!!! Azt mondom hogy nagyon is megérte ha még csak egy napra is elmenni többszáz km-t Imrehegyre az Életháznál szervezett pünkösdi konferenciára. Oda menet és azt megelőzően is volt néhány kósza kísértés, amely próbált volna eltántorítani, de az Úr adott segítőtársakat(Hubert Imre testvér és ifj. Hiri János) és győzelmeket. Péntek este Fehér Tamáséknál imádkozás közben kijelentést is kaptam egy házaspárról akikért még akkor imádkoztunk és jó volt másnap megtapasztalni hogy az Úr elő is hozta őket. Lett újjászületés és Lélekkel való betöltekezés. Áldott legyen az Úr neve!!! Az Úr vezessen tovább titeket József és Melinda!!! Imádkozok értetek.
Délelőtt az ApCsel. 19:1-7 apaján hirdettem igét és tettem fel a kérdést: Kaptatok-e Szent Lelket amikor hívőkké lettetek? Hubert testvér és János is szolgáltak bizonyságtétellel. Hát mit mondjak...? Miközben hallgattam őket öröm és hála töltött el hogy ilyen munkatársaim vannak...
Mike Sámuel és a helyiek szolgáltak énekekkel.
Egy rövid köszöntés erejéig Roszik Gábor evangélikus lelkész is megszólalt. Ő jelenleg a börtönmisszióban szolgál, de azoknak akik a nagy politikát is figyelemmel kísérik onnan ismerős hogy ő volt az akit még 1989-ben időközi országyűlési választáson a választók bejuttattak az akkor még egypárti parlamentbe.
Az ebéd után lelkigondozói beszélgetésekre és imádkozásokra került sor egy külön helyiségben. Mire sorra került mindenki már kezdődött a délutáni alkalom, ahol az elveszett drahmáról szóló példázat volt az ev. alapja a Lk. 15:8-10-ből.
Ezután ismét lelkigondozás és imádkozás következett. Annyira lefoglaltak ezek a szolgálatok, hogy sajnos még Sámueléktől és még sokaktól el sem tudtam köszönni. Este nyolc is elmúlt már mire az utolsó szabadulni vágyakozóval is imádkoztam. A győzelmek Jézus neve által és a szabadulások a Lélek munkájának következtében el is feledtették velem az idő múlását. Vannak olyanok is akikért böjtöt vállaltam és további harcot, mert mély válságban vannak, de hiszem hogy itt sem marad el a győzelem. Hála neked Úr Jézus hogy tanuja lehettem hatalmadnak!!!
Este nyolc után még rövid beszélgetés a szervezőkkel és majd elmentünk Kecelre Tamásékhoz, ahol megvacsoráztunk és 22 óra körül hazaindultunk... ahová hajnalban az Úr kegyelméből meg is érkeztünk. Aludtam vagy 3 órát. Rövid idő alatt gyorsan pihentem :)

Ma reggel Tripó István jött értem hogy elvigyen Micskére(2. vasárnap) ahol úrvacsorai alkalma is volt a gyülekezetnek. Délelőtt és délután is ott szolgáltam. A két összejövetel között Istvánéknál ebédeltem és Hubert testvéréknél aludtam egy órát. Jémina addig a gyerekekkel kint a kertben játszott. Este hatra hozott haza Tripó István akit a felesége is elkísért. Na ha elkísérte a felesége akkor "gondoskodott" arról hogy emlékezetes legyen az érszőllősi kiruccanás...összekoccantak! :) Na nem ők ketten hanem a kocsijuk alkalmazott fizikai kényszert egy Dácián. Nem történt nagy baj, de próba volt...
Az én Tripó testvérem holnaptól 40-es lesz ha az Úr is úgy akarja... Van néhány emlékezetes történet ami a "negyvenes" éveket idézi. Izsák negyven éves volt amikor nősült. Mózes negyven éves volt amikor bújdosni kényszerült, amikor Izráel vezetésével bízta meg az Úr, akkor 2x40 volt és 40 évig vezette őket a pusztában. Saul, Dávid és Salamon egyaránt 40-40 évig uralkodtak. Lehet tanulni tőlük... uralom gyakorlást is. Ezt azért írom mert az én testvérem még polgármester és úgy néz ki hogy az is marad. Na jó lehet hogy nem negyven esztendeig, de ha az Úrnak tetszik akkor az sem lehetetlen. Azért jó lenne ha nem a pusztai vándorlás jutna eszükbe a micskeieknek hanem a salamoni építkezés, gyarapodás, béke kora ha 40 évekre melékeznek majdan... Imádkozzunk érte és akinek fontos köszöntse őt holnap az Úr Jézus nevében!
Ma este a délutánra előjegyzett igéből(ApCsel.2:37-47) szolgáltam itthon. Még vendégeink is voltak, akik ugyancsak bekapcsolódtak a közös istentiszteletbe. A prédikáció kb. 50 perces volt(húsvét után 50 napra pünkösd van:) és a végén az egyi testvérnő meg is jegyezte. A testvér mostanában nekünk nagyon komoly tanításokat ad. Remélem hogy a komolyságot nem csak az igehirdetés hosszában méri...
Hálás vagyok az Úrnak azért hogy fizikai erőmet megújította és nem voltam annyira fáradt hogy kárára legyen a szolgálatnak. Az Úré a dicsőség!
Az alkalom végén egy éneket kértem és amikor énekeltük nagyon nagy melegséget éreztem a szívem táján... Szárnyalt bennem a Lélek... Ezért érdemes élni... Jó az ÚR!!!

125. ének /Hit Hangjai

Bűn útját tapostam egykor én, Nem bíztam senkiben,
Szívemnek legmélyebb rejtekén Gyötrődtem végtelen,
Hallottam, hogy Jézus megbocsát, Eltörli bűnömet,
Kitártam őszintén Néki hát A szívemet.

Refrén:
Megmosott vére teljesen, Ujjongva áldom Őt,
Semmi nem pótolja már nekem, A drága Megmentőt!
Szerető karja tárva vár, Oly édes ez nekem,
Örömmel szolgálok Néki már, Ő mindenem!

2. Hallottam, hogy aki bűneit Megbánja szív szerint,
Boldoggá teheti napjait, Felé a béke int.
Szent vére bűnöket eltöröl, Hű szíve áldva vár,
Többé nem emlékszik vétkiről A nagy Király. Refr.

3. Hallottam, hogy akit megváltott, Azt meg is áldja Ő.
Jézusnál engem is áthatott Egy csodás, szent erő.
Szentlelke átformált teljesen, Minden megváltozott,
Ajkammal boldogan hirdetem, Hogy megváltott. Refr.

Az Úr kegyelméből ma hajnalban hazaérkeztünk...

Péntek

Délután 5 órakor elindultunk Kiskőrösre...

Csütörtök

Ma délben megkeresett telefonon a ROMTELECOM, azzal hogy szerződést kössenek velem egy 6 Mb/s internet szolgáltatásra. Két héttel ezelőtt még Baróton Gál Gabiéktól írtam be a központba egy panaszos igénylést és úgy látszik komolyan vették ott fönt és intézkedtek. A hölgy azt mondta hogy néhány napon belül meglesz minden. Hála az Úrnak hogy van hitem hozzá, igaz hogy nem nagy, de van... Ennek a legjobban a feleségem fog örülni, mert "kommunikálhat" annyit amennyit akar, de én is örülök, mert kevesebb lesz a telefonszámla :)

Ma este Kéczben voltunk Béla testvérrel és Jéminával. A Róm. 8:12-17 alapján beszélgettünk és imádkoztunk. Néhányan hazajöttek Magyarországról is az ünnepekre, de sajnos nem mindnyájan, ezért az úrvacsorai alkalom a hónap utolsó vasárnapjára marad.
Ha az Úr is megsegít és élek akkor holnap délután én is útra kelek ifj. Hiri János és Hubert Imre testvér társaságában. Ők kísérnek el a kiskőrösi-imrehegyi szolgálatra, amelyre szombaton kerül sor az "Életháznál". Az Úr adja hogy ne legyen hiábavaló az ottlétünk. Imádkozz értünk! Vasárnapra már szeretnénk itthon lenni...

Szerda

Tegnap este mikor az imaközösségből hazajöttem hol volt jele az Orange-nak hol nem, ezért maradtam el mára. Ma is meghalt a hálózat vagy két órára(délután 5-8) között. Ezért csak most tudtam meg hogy a "magyar"CFR Cluj(KolozsváriVasutasSportClub 1907-Pászkány Árpád a tulajdonosa) csapat nyerte a román futball bajnokságot a Steaua előtt 1 ponttal megelőzve. Én azért figyeltem fel erre a végjátékra, mert Gigi Becali a Steaua tulajdonosa(mellékállásban pártelnök) valami olyasmit nyilatkozott hogy ő nagyon komolyan imádkozott és bőjtölt(a románoknál csak nost járt le a nagyböjt) azért hogy utolérje csapata a kolozsváriakat és lám-lám befogták az utolsó fordulók előtt. Azt is mondta hiszi és vallja hogy Isten most már nem engedi el a kezét és azt sem tűri el hogy "magyar" bajnoka legyen Romániának. A mérkőzés után az egyik kommentátor erre fel azt mondta, úgy látszik hogy jó Istennek vannak fontosabb dolgai is mint a román bajnokság intézése és ezt most már Gigi Becalinak is tudomásul kell venni. Na ennyit erről...
Ma délután a feleségem elment Debrecenbe az autóval, mert holnap és pénteken órái lesznek, ezért nehezen alakult a micskei utam ma estére. Próbáltam hívni Tripó Istvánt fix telefonon(Orange halott volt) de az meg nem volt elmentve neki ezért mindegyre kinyomta hogy ne zavarják. Azt hitte hogy valaki a polgármestert akarja zargatni, pedig a pásztor kereste a juhát... Háromnegyed nyolcra feltámadt az Orange és azonnal hívtam Micskét hogy ne várjanak, de hát a felesége Magdi vette fel a telefont és ő nem akart ilyet hallani. Azonnal intézkedett(hogy hogyan azt csak ő tudja) de negyed óra sem kellett és már "repültünk" Jéminával Micskére. Húsz percet késtem, de a testvérek megvártak. A Róm. 8:26-27-alapján szolgáltam és a Szent Lélek segített imádkozni is. Tíz órára értünk haza.

Kedd

Hétfő este

A tegnap délelőtt itthon voltam. Fél kilenctől a szolgálattevőkkel imádkoztunk, kilenctől imaóra volt és ezután következett az igehirdetés. A délutánra előjegyzett igéből szolgáltam, mert délután emlékeztünk meg az édesanyákról. Úrvacsorai alkalmunk is volt, ezért majdnem dél volt mire vége lett. Délután fél négyre Micskére mentem Kovács Tibivel(ő volt a sofőröm), ahol az Anna történetét olvastam fel a ISám. 1-ből. Nagyon áldott és szép bizonyságok, énekek és szavalatok hangoztak el az Úr dicsőségére és a mi örömünkre.
Este hattól itthon a naini özvegy története következett és ismét jó bizonyságtételeket hallottunk. Az alkalom végén a gyermekek imádkoztak hangosan az édesanyákért. Mivel első vasárnap volt ezért este negyed kilenctől a szolgálattevőkkel volt foglalkozás. Egy kis homiletikát tanultunk."Az igehirdetések osztályozása formai és tartalmi szempontok alapján" volt a tananyag. Fél tizenegy is elmúlt mire hazakerültem. Hála az Úrnak jól kipihenhettem magam reggelre és segíthettem a feleségemnek elkészíteni a dolgozatát térinformatikából. Délután meglátogattam Tőtős testvérnőt akinek úrvacsorát is vittem.
A tegnapelőtt felhívott Bálint Dávid Kolozsvárról hogy egyeztessünk a május 20.-i ifialkalomról(ha az Úr megsegít ott leszek) és arra is megkért hogy egy két infót közöljek a fiatalokkal. Szóban is tettem, de ezúton is megragadom a lehetőséget hogy arról a két konfiról hírt adjak:

1.Fiúkonfi - minden informácio : http://fiukonfi.blog.extra.hu/

2.Ifihétvége tizenkettedikeseknek

Különleges hétvége Kolozsváron a Magyar Baptista Gyülekezetben

(Gorunului utca 21). 24 órás betekintés az egyetemista életbe - csak most – május 16-18, 18:00 tól, csak 12.-esekenek.

Ha szeretnél Kolozsvárra jönni egyetemre, vagy egyszerüen ízelítőt akarsz kapni az egyetemista életből, feltétlenül gyere el!

Röviden a programból:

- téma: Mire vágyik Isten? / Az én szerepem döntéseimben;

- előadó: Borzási Pál, Kelemen Sándor (Vásárhely);

- rövid ismertő az egyetemekről;

- sok közös kajálás;

- city- tour - 3 az 1-ben: rohanás, kincskeresés és városnézés;

- szabadtéri sportolás;

Jelentkezni lehet május 11-ig Fekete Ibolyánál,

e-mail: ifeketei@yahoo.com

tel: 0740 792621

A szállást és az étkezést megoldjuk mi, ellenben az utat neked kell fizetned.

Ha lehetséges, hozzál magaddal hálózsákot.

Részvételi díj 10 RON!

Részletesebb információkért látogasd meg weboldalunkat a www.kegyetemista.extra.hu címen.

Más infókért:

Szűcs Attila: 0741273787

Bálint Dávid: 0742961626

Hétfő

Dolgozom

--
Sent from Gmail for mobile | mobile.google.com

Veress Efraim
417625 Viisoara/Érszőllős/, Nr. 60
jud. Bihor, Romania
Tel. +40-259-328916, mobil: +40 749 015336

http://vefraim.blogspot.com

Ma annyira hosszúra nyúlt a nap hogy csak 22.45-re fáradtam haza. Nincs is erőm most többre... "Békességben fekszem le és legott elalszom..."

Szombat

A tegnap egész nap kirándulni voltunk. Minket nem zavart az eső mert barlangtúrán vettünk részt és ott benn nem esett. A körösrévi fiatalokkal együtt túráztunk és mivel ők nagyon jól ismerték a környéket még idegenvezetőre sem volt szükségünk. Velül jött a jelenlegi próbaidős pásztor Buzle testvér is aki kitűnő ebédet készített. Ez a bagolyfióka nagyon türelmes volt míg fotóztam

Este héttől ott maradtunk a gyülekezetben imaórán és ketten szolgáltunk Buzle testvérrel. Az imaóra után következett az ifjúsági alkalom és ott a Jakab 1:13-15 alapján szolgáltam. Nagyon jó és tartalmas napunk volt és reméljük hogy lesz még folytatása. Éjfél után értünk csak haza.
Sajnos a mai napra nem sikerült a korábbi tervet(Micskére mentünk volna családi kirándulásra Szabó Barmáékkal) megvalósítani, de nem elsősorban a szeles-esős idő miatt, hanem azért mert Tirza még mindig nagyon lázas volt és köhögött. Azonban a találkozóra mégis sor került mert Ildikóék meglátogattak minket. Barnával és a helyi fiatalokkal még egyet fociztunk is(együtt voltunk és mindig nyertünk) de a vacsorát követő lelki tartalom volt igazán a fontos. Hiszem hogy van következménye. Tizenegy után mentek el és remélem hogy nem róják nekik fel, ha későbbis értek haza mint ahogy eltervezték. Akik ma örömet szereztek nekünk: Barna és Ildikó

Kirándultunk a fiatalokkal a Körös völgyében

Áldozócsütörtök

Ma reggel Szabó Barna jött értem autóval hogy elvigyen Micskére. Délelőtt és még délután is együtt voltam a micskei testvérekkel hol az imaházban hol az asztal mellett(ebéd). Olyan jó beszélgetésünk volt a rég és közelmúltról misszióról, feladat vállalásról, szerelembe és húsba vágó témákról, hogy az idő csak úgy elröpült. Mire imádsággal berekesztettük a sziesztát már 14.40 volt és három órára már Kéczbe kellett lenni. Na de nem volt gond mert Barna oda is elvitt. Együtt szolgáltunk a roma testvérek között és majd ugyancsak együtt jöttünk haza Érszőllősre az esti alkalomra. Elég szép számban voltunk együtt, igazán ünnepélyes alkalom volt mert még vendégeink is voltak. Szabó Barnán kívűl még itt voltak apósomék is akiket Ibolya testvérnő is elkisért Vámospércsről és mind szolgáltak. Az esti összejövetel után testvéri órát tartottunk mivel vasárnap úrvacsorai alkalma lesz a gyülekezetnek. Eredményes és tartalmas együttlétünk volt. Csak kilenc után jöttem be de még volt idő hogy a vendégeinkkel is váltsunk néhány szót, terheket megosszunk és egymásért imádkozzunk. Apósomék csak nemrég(23 órakor) mentek el és elvitték magukkal a két nagyobb gyermeket Mirjámot és Juditot. Vasárnapra várjuk őket haza.

Ma olyan dicséretet kaptam hogy az még dorgálásnak is kemény lenne. A már fentebb említett vámospércsi testvérnő akarta az elismerését kifejezni a múlt hétvégi szolgálat miatt, amikor ezt mondta:
-Annyira jó volt a hétvégi szolgálat hogy még azóta is sokszor emlegetjük... Még azt is mondtuk ott egymás között, hogy egy igazi evangélista veszett el benned...
-Adja az Úr hogy ne legyen igaz- válaszoltam

Aztán azonnal kapcsolt a testvérnő és mentegetőzött, de nekem mégis jó volt hogy a dicséretet inkább dorgálásnak hallottam. Tényleg azt kérem az Úrtól hogy segítsen naponként rácáfolni a fenti állításra.

Szerda

A mai nap jelentős részét egy új, számomra eddig még ismeretlen felhasználói programnak a tanulásával töltöttem. A "Mathcad" nevezetű matematikai förmedvényről van szó. Ez első ránézésre borzasztóan bonyolultnak és rettenetesen undorítónak tűnik, de jelzem hogy csak addig míg az ember felszínesen foglalkozik vele. Amikor azonban néhány órát törődött vele akkor már nagyon szeretni való. Ha legalább 2 napot tanulja valaki(csak ilyen magamfajtára gondolok), akkor nincs az a matematikai egyenlet vagy feladvány amit játszi könnyedséggel meg ne lehetne oldatni vele. Kezdve az integrálos függvényektől a mátrixokig, mindenféle logaritmusokon és geometriai ábrázolásokon át csak le kell tudni írni a függvényeket és figyelni a végeredményt. A számítgatásokkal nem kell foglalkozni. Kérdezhetné valaki hogy miért foglalkozok én ilyesmivel...? Hát csak azért mert megígértem valakinek hogy segítem ennyivel hogy a mesteri fokozata meg legyen. A Bibliában azt olvassuk hogy egy pohár víz sem veszti jutalmát, akkor talán ennek is lesz odafenn jutalma...
Ma estére Micskére mentünk gyülekezetbe. A feleségem vezetett, mert nekem még mindig csak a lejárt jogosítvány lapul a zsebemben és a román húsvét miatt nem is remélhettem gyors ügyintézést, de nem szomorkodom mert így többet vagyok együtt Mártival. Juditka és Jémina kísért még el minket és ők sem bánták hogy eljöttek, mert találkoztak a Szabó Barna gyerekeivel, akik szintén ma érkeztek "haza" Gödöllőről. Még vacsorára is ott maradtam(a feleségem beleegyezésével) mert nem tudtam ellenállni a finom kocsonyának amivel kínáltak. Mirjám itthon maradt a kicsivel, mert Tirzának nagy láza lett a délután. Azért imádkozunk hogy az Úr gyógyítsa meg! Ámen!

Kedd

Nagyváradon ma délután mutatták be az RMDSZ polgármester jelöltjeit az állami filharmóniában, akik a Rákóczi indulóra vonultak az emelvényre a jelenlévők vastapsától kísérve. Köztük volt két baptista testvérünk is: Tripó István micskei és Nagy Miklós szalárdi polgármesterek. Az alsó két képen meg is lehet őket nézni. Akik ismerik őket imádkozzanak értük!
Nekem ma estére a nagyváradi Betlehem gyülekezetbe kellet jönni, mert ez a hónap utolsó keddje és még a tavaly ígéretet tettem hogy minden hónapban egy ifjúsági alkalmat elvállalok. Jelenleg lelkipásztor nélkül van ez a gyülekezet.
Mivel nekem jelenleg még nincs kész a jogosítványom, ezért kapóra jött hogy az alpolgármesterünk és Hiri János, akik hivatalosak voltak a kampánnyitóra felajánlották hogy elhoznak Váradra.

Ha már itt voltam én is végigültem az ünnepséget és ott csináltam az alábbi képeket. Mindeközben volt alkalmam egy kicsit elgondolkodni a hívők közéleti szerepvállalásáról. Szövetségi szinten mi nem tiltjuk hogy gyülekezetünk tagjai helyi képviselők vagy polgármesterek legyenek, de úgy vettem észre hogy nem is nagyon bátorítjuk erre őket. Pedig... ha lenne látásunk és akaratunk a közügyek biblikus gyakorlásához, akkor többet is tehetnénk Krisztus egyházáért. Én pl. sokkal jobbnak látnám ha nem csak a tagok lelkiismeretére bíznánk hogy elindulnak e egy ilyen választáson, hanem az illető gyülekezetének is meg kellene vizsgálni hogy támogatja e vagy ellenzi e az indulását. Így nem csak magát vagy egyebeket, hanem a helyi gyülekezetet is képviselné és a gyülekezet is mögötte állna nem csak a szavazás idején hanem az egész szolgálati ciklus alatt támogatná imádságban és egyebekben.
Jelenleg két magyar baptista polgármester van Bihar megyében és még nem tudom hány helyi képviselő. Szatmár megyében Hadadba a baptista lelkipásztor(Balogh Ferenc) a polgármester. Többről nincs tudomásom, de jó lenne ha lenne... Az is megfordult a fejemben hogy kellene az ilyen pozícióban lévőknek egy speciális konferenciát szervezni "Hitélet és közélet" címmel, ahol a biblikus normák alapján a közélet tisztaságáról vagy kitisztításáról és egyéb hasonló kihívások megválaszolásáról lenne szó. Vallom hogy a hívőknek nem passzív hanem nagyon is aktív magatartást kell tanúsítani a hétköznapokban is és nem szabad engedni hogy beszorítson minket az ördög a templom 4 fala közé.

Délután 4-től szabad voltam és mivel semmi egyéb(pénzre gondolok itt) nem volt nálam csak a Biblia és a laptop ezért nem mentem ebédelni hanem inkább leültem az egyik parkba hogy beszélgessek valakivel az Úr Jézusról és imádkozzak ezért a városért és a ma estéért. Két idősebb asszony volt a "padtársam" akikkel tudtam magyarul beszélgetni. Az egy óra amit erre szántam hamar elrepült..., de annyi idő még maradt hogy ezeket a sorokat idevéssem. Most megyek a 6-kor kezdődő ifjúságira és majd ott találnak rám Jánosék, hogy hazavigyenek...

Kedd délután

A Körös egyik hídján

Nagyváradi pillanatképek

Tripó István a hátsó sorban pontosan középen van

Hétfő este

Utólért vagy helyesebben inkább elkapott a vidéki élet. Mostanra végképp falusi lelkipásztor lettem. Az új személyi igazolványom is elkészült itteni címmel és most már a mi kertünk is úgy néz ki ahogy falun szokás. Ami nem sikerült Homoródszentmártonban az elől nem volt menekvés itt Érszőllősön. Már délelőtt zúgott a traktor az udvaron. ifj.Ozsváth Miklós őrölte porhanyósra a kertben felszántott földet. Délutánra már a testvérnők is itt voltak Hiri Matild vezetésével és kapáltak, ágyaztak, vetettek... Estére a három árnyi veteményes kert elkészült. Ez sokkal szebb munka mint amit én csináltam valamikor Homoródszentmártonban. Ottlétünk első évében én is nekiveselkedtem a kerti munkának és kora tavasszal már felástam a csöppnyi kertet és aztán csak úgy autodidakta módon elkezdtem a kertben kialakítani az ágyásokat. Rengeteg energiát befektetve szép és nagy ágyásokat alkottam kis ösvényekkel keresztbe hosszába. Miután végeztem szépen végighordoztam a tekintetem a nagy alkotáson és magamban úgy nyugtáztam hogy a faluban senkinek nincs ilyen szép kertje. Arra gondoltam hogy amikor majd a testvérek jönnek a gyülekezetbe és meglátják a szép veteményest akkor ők is ámulni fognak... Már éppen a gondolat végére jutottam amikor bejött a szomszéd fiucska(Balázs Zolika) és kacagástól elcsukló hangon kérdezte: - A pap bácsi ejsze sírokat csinált? Temetőkert lesz itt? -és tovább kuncogott. Egy világ omlott össze bennem... Tényleg úgy néztek ki azok az ágyások a 60 centis magasságukkal mintha sírhantok lettek volna. Azért csináltam olyan magasra hogy ne kelljen annyira lehajolni ha dolgozzuk. Ez a magyarázat azonban még Zolikát sem érdekelte. A testvérek megértő hallgatással vették tudomásul hogy lelkipásztoruk csak ennyire ért a kerti munkához. Az volt az első és mindezidáig az utolsó mezőgazdasági vállalkozásom. Hogy ezután mi lesz még nem tudom... lehet hogy 10 év után újra nekibátorodok?

Nyuszi(k) ül(nek) a fűben

A kezdet...

...és a folytatás

Megkezdődtek a kerti munkálatok

Hétfő

A tegnap délelőtt és délután is Vámospércsen szolgáltam. A lelkipásztor nem volt otthon, mert a szomszédos(Bagamér) üres körzetben kellet úrvacsorát osszon. Déleőtt kevesen is voltunk kb. 25-en, de a délutáni összejövetelen amely 3-tól volt már voltunk vagy 60-an. Azért is mert Érmihályfalváról is átjöttek a fiatalok 3 autóval. A két összejövetel között szeretetvendégségre beszélgetésre, bizonyságokra került sor amelyek nagyon hasznosak voltak mind testi, mind lelki szempontból.
Hat órakor indultunk Érszőllősre. Apósomék hoztak haza és igyekeztünk mert az alkalom végén vezetőségi értekezlet kezdődött, amin nekem itt kellett lenni. Hála az Úrnak idejében(fél nyolcra) meg is érkeztünk, pontosan akkorra amikor jöttek ki a testvérek az alkalomról. Este 10-re befejeztük a megbeszélést és végre egy hét után ismét a saját ágyamban aludhattam. Ez is nagy dolog...

Szombat

Hála az Úrnak nem telt el hiába a mai nap. Jéminát anyósom elvitte a munkahelyére(ma munkanap volt itt M.o.-on a május 2. miatt), így volt alkalmam és időm készülni, imádkozni a hétvégi szolgálatokért. Délután ötre Hiri Jánosék is megérkeztek és együtt mentünk velük Vámospércsre. Tőlük küldte el a feleségem az öltönyömet is. A Fil. 2:1-11 volt a hitmélyítő szolgálatom alapja: 1.Egy cél 2. Egy akarat 3. Ugyanaz a szeretet szükséges a növekedéshez.
Az igehirdetés után imádkozások és bizonyságtételek, szabad beszélgetés következett. Az alkalom zárásaként a helyi lelkipásztor(Sinka Csaba) fontos bejelentést tett. Ma este jelentette be hogy elfogadta a kispesti gyülekezet meghívását és néhány hónap múlva elköltöznek. Nagyon örültem hogy ebben az estben kívülállóként kellet ilyet átéljek. Holnap lesz pontosan egy éve annak hogy én is ilyesmit jelentettem be a baróti gyülekezetben...
Az összejövetel után szeretetvendégségre is sor került. Nagyon finomra sikerült a báránypörkölt. Hála az Úrnak és köszönet érte Virág Sándor testvérnek Barótra, aki adta és Szalainé Ibolya testvérnőnek, aki elkészítette.
Ma este a Márti nagymamája tőlem kellett megtudja hogy lesz neki egy újabb dédunokája. Sérelmezte is hogy csak most tudta meg mikor már ország világ értesült róla. Nem is tudom hogy fordulhatott elő...

Este tíz is elmúlt mire hazaértünk. Jelenleg írás közben a tv-t is figyelem, mert a PAX adón a tavalyi "Linda Dillow" női konferencia ismétlése van. Még jó hogy ismétli a TV mert így nem csak nők épülhetnek belőle. Férfiak számára is nagyon hasznos igazságok, tanulságok hangzanak el...A vámospércsi baptista imaház

A feleségem anyai nagymamája özv. Bartha Ferencné

Sinka Csaba, jelenleg még vámospércsi baptista lelkipásztor

Péntek este

Hajnali három órára értünk Debrecenbe miután Érszőllősön kipakoltunk mindent, mert reggel nyolcra a feleségemnek orvosi vizsgálatra kellett menni. Reggelre sajnos nekem elég rossz volt az ébredésem, mert rettenetes fejfájás gyötört. Nem szokott velem ilyen előfordulni és éppen ezért volt nagyon kellemetlen. Rögtön arra gondoltam hogyha ez így marad akkor semmi se lesz a hétvégi szolgálatból. Imádkoztam és kértem a feleségemet és a gyülekezetemet(Érszőllősön ma este összejövetel volt, hogy imádkozzanak értem és hála az Úrnak nem hiába. Estére kezdtem helyrejönni annyira, hogy még a fodrászhoz is elmehettem. Mostanra egészen jól vagyok és készülök a hétvégi szolgálatokra. Holnap este hatkor hitmélyítő alkalom míg vasárnap evangelizációs alkalomra készül a vámospércsi gyülekezet. Az Úr legyen kegyelmes hozzánk és adjon ébredést, megújulást!

Péntek

Negyed kilenckor indultunk el Marosvásárhelyről és még nem volt éjfél mikor megérkeztünk Zilahra Lajosékhoz. Útközben jó beszélgetéseink voltak és nem is figyeltem annyira az útra, így a feleségemnek is könnyebb volt.
Édesapám elmondta hogy milyen érdekes élményben volt része. Gyergyószentmiklóson amikor felszállt a vonatra bebotorkált az egyik fülkébe, amely nem volt üres mert hallotta(édesapám nem lát csak nagyon homályosan) hogy valaki mozog odabenn. Köszönt az illetőnek magyarul is románul is de semmi válasz nem volt. Gondolkodott hogy vajon ki lehet mi lehet az ami, aki ott lehet de nem jött rá csak egy jó idő után. Kiderült hogy egy süket néma volt az utitárs. A süket néma mutogatott ugyan de édesapám abból nem sokat látott. Édesapám szólt hangosan, de a süket-néma semmit sem hallott. Tökéletes disszonancia, vagy ha úgy tetszik tökéletes nyugalom. Egyik sem zavarta a másikat...

Zilahról hajnali fél egy után indultunk tovább és jelenleg már Tasnádon vagyunk. A feleségem belejött a vezetésbe...Édesapám Marosvásárhelyen csatlakozott hozzánk

Hazaindulás előtti kép a vendéglátóinkkal, Gál Gabiékkal

Áldott férfiak, áldott asszonyok és áldott gyermekek...

Andris, az unokatestvérem miután feltankolt minket borvízzel

Ez a kép még Érszőllősön készült