Hétfő este

Utólért vagy helyesebben inkább elkapott a vidéki élet. Mostanra végképp falusi lelkipásztor lettem. Az új személyi igazolványom is elkészült itteni címmel és most már a mi kertünk is úgy néz ki ahogy falun szokás. Ami nem sikerült Homoródszentmártonban az elől nem volt menekvés itt Érszőllősön. Már délelőtt zúgott a traktor az udvaron. ifj.Ozsváth Miklós őrölte porhanyósra a kertben felszántott földet. Délutánra már a testvérnők is itt voltak Hiri Matild vezetésével és kapáltak, ágyaztak, vetettek... Estére a három árnyi veteményes kert elkészült. Ez sokkal szebb munka mint amit én csináltam valamikor Homoródszentmártonban. Ottlétünk első évében én is nekiveselkedtem a kerti munkának és kora tavasszal már felástam a csöppnyi kertet és aztán csak úgy autodidakta módon elkezdtem a kertben kialakítani az ágyásokat. Rengeteg energiát befektetve szép és nagy ágyásokat alkottam kis ösvényekkel keresztbe hosszába. Miután végeztem szépen végighordoztam a tekintetem a nagy alkotáson és magamban úgy nyugtáztam hogy a faluban senkinek nincs ilyen szép kertje. Arra gondoltam hogy amikor majd a testvérek jönnek a gyülekezetbe és meglátják a szép veteményest akkor ők is ámulni fognak... Már éppen a gondolat végére jutottam amikor bejött a szomszéd fiucska(Balázs Zolika) és kacagástól elcsukló hangon kérdezte: - A pap bácsi ejsze sírokat csinált? Temetőkert lesz itt? -és tovább kuncogott. Egy világ omlott össze bennem... Tényleg úgy néztek ki azok az ágyások a 60 centis magasságukkal mintha sírhantok lettek volna. Azért csináltam olyan magasra hogy ne kelljen annyira lehajolni ha dolgozzuk. Ez a magyarázat azonban még Zolikát sem érdekelte. A testvérek megértő hallgatással vették tudomásul hogy lelkipásztoruk csak ennyire ért a kerti munkához. Az volt az első és mindezidáig az utolsó mezőgazdasági vállalkozásom. Hogy ezután mi lesz még nem tudom... lehet hogy 10 év után újra nekibátorodok?

Nyuszi(k) ül(nek) a fűben

A kezdet...

...és a folytatás