Ma reggel Szabó Barna jött értem autóval hogy elvigyen Micskére. Délelőtt és még délután is együtt voltam a micskei testvérekkel hol az imaházban hol az asztal mellett(ebéd). Olyan jó beszélgetésünk volt a rég és közelmúltról misszióról, feladat vállalásról, szerelembe és húsba vágó témákról, hogy az idő csak úgy elröpült. Mire imádsággal berekesztettük a sziesztát már 14.40 volt és három órára már Kéczbe kellett lenni. Na de nem volt gond mert Barna oda is elvitt. Együtt szolgáltunk a roma testvérek között és majd ugyancsak együtt jöttünk haza Érszőllősre az esti alkalomra. Elég szép számban voltunk együtt, igazán ünnepélyes alkalom volt mert még vendégeink is voltak. Szabó Barnán kívűl még itt voltak apósomék is akiket Ibolya testvérnő is elkisért Vámospércsről és mind szolgáltak. Az esti összejövetel után testvéri órát tartottunk mivel vasárnap úrvacsorai alkalma lesz a gyülekezetnek. Eredményes és tartalmas együttlétünk volt. Csak kilenc után jöttem be de még volt idő hogy a vendégeinkkel is váltsunk néhány szót, terheket megosszunk és egymásért imádkozzunk. Apósomék csak nemrég(23 órakor) mentek el és elvitték magukkal a két nagyobb gyermeket Mirjámot és Juditot. Vasárnapra várjuk őket haza.
Ma olyan dicséretet kaptam hogy az még dorgálásnak is kemény lenne. A már fentebb említett vámospércsi testvérnő akarta az elismerését kifejezni a múlt hétvégi szolgálat miatt, amikor ezt mondta:
-Annyira jó volt a hétvégi szolgálat hogy még azóta is sokszor emlegetjük... Még azt is mondtuk ott egymás között, hogy egy igazi evangélista veszett el benned...
-Adja az Úr hogy ne legyen igaz- válaszoltam
Aztán azonnal kapcsolt a testvérnő és mentegetőzött, de nekem mégis jó volt hogy a dicséretet inkább dorgálásnak hallottam. Tényleg azt kérem az Úrtól hogy segítsen naponként rácáfolni a fenti állításra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...