Vasárnap

Délelőtt itthon voltam és a Mk. 10:32-34 alapján szolgáltam. Mivel a szolgálati beosztás szerint Füstös Ernő volt soron, ezért vele voltam a szószéken. Ő szól először és én pedig utána.

Arról beszéltem hogy a Jeruzsálembe vezető út felfelé vezetett, ahogy a mi utunk is. Lejtőn sokkal könnyebb a haladás(a szekér magától gurul), emelkedőre azonban erőfeszítésre is szükség van. Nem könnyű tehát az Úr Jézus követése, bármennyire is bámulatos, sőt azok akik az Úrhoz legközelebb vannak még a félelmet is megtapasztalják, mert a test fél minden szenvedéstől, fájadalomtól. Mégis örömüzenet volt az hogy az Úr Jézus a félelemmel teli tanítványokat maga köré gyűjti és felvázolja előttük a jövőt. Van benne szenvedés, halál, de feltámadás, győzelem a vége. Milyen jó nekünk, hogy félelmeinket is ismeri az Úr és ahelyett hogy elküldene, lemondana rólunk még közelebb von magához. Ezekután azt mondjuk hogy "még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól mert Te velem vagy". Ebédszünet

Délben együtt ebédeltem a családdal(ritka vasárnap az ilyen) és miután sikerült pihennem egy órát, délután 3-ra elmentem a magyarkéczi magyar gyülekezetbe. Nem vártak(a mai vasárnap a szolgálati beosztáson kívüli volt), de mégis nagyon örültek a testvérek hogy mentem. Jó alkalmunk volt. Van ott egy Ráksi Imre nevezetű ember aki a téli evangelizációs alkalmakkor indult el az Úr követésébe és a közeljövőben szeretne bemerítkezni. Imádkozni kell érte! Aztán ott van Dajka Ferencnek az édesanyja, akit csak a tavaly óta ismerek. A fia Zilahon él a családjával együtt és őt még onnan ismerem. Amikor én kisgyerekként a zilahi gyülekezet pengetőszenekarának egyik "oszlopos" tagja lettem, akkor már ő volt a karmester. Borzási István utódja volt ő és tőle már nem tartottunk annyira mint az elődjétől :) Na tehát ennyit röviden a Dajka testvérnő fiáról. Soha nem gondoltam volna, hogy egykori karmesterem édesanyjának egyszer a lelkipásztora leszek mégis megadatott. Dajka testvérnő rendszeresen szolgál a gyülekezetben és a hosszú szavalatokat mind mind kívülről mondja. Elképesztő. Ilyen idős korban sem hagy ki az emlékezete. Ma amikor megkérdeztem hogy mi a kívánsága, akkor azt mondta hogy nagyon várja már a fiát, hogy érte jöjjön. Sajnos levelet nem írhat neki mert mert elfelejtette a címét. Milyen érdekes ez az öregkor... a hosszú szavalatok, zsoltárok, igerészek mind megvannak nála, de egy rövid lakcímre már nem jut hely... Aki olvassa Zilahról ezt a bejegyzést szóljon a fiának hogy az édesanyja már nagyon várja! (Megígértem neki hogy kívánságát eljuttatom Zilahra)
Estére hazajöttem és Gombos Miklóssal mentünk fel a szószékre. Szépen szólt az énekkar és egyéb szolgálatok is voltak. Először Miklós szólt és nekem csak folytatni kellett. Lk.3:1-20
Akihez szól az Úr, az nem marad néma. Még ha a pusztában nyitja ki a száját, ott is lesz ki hallgassa. Akihez az Úr szól, az azt mondja amit kell és ahogyan kell egyiknek is másiknak is még Heródesnek is. Akihez a az Úr szól és ő továbbadja lehet hogy az életével fizet érte, de akkor is megéri!!! Sőt csak így éri meg élni... Ez volt röviden a délutáni prédikáció. Láttam hogy valakikhez szólt az Úr. Hiszem hogy hallani fogom őket is...