Péntek

Negyed kilenckor indultunk el Marosvásárhelyről és még nem volt éjfél mikor megérkeztünk Zilahra Lajosékhoz. Útközben jó beszélgetéseink voltak és nem is figyeltem annyira az útra, így a feleségemnek is könnyebb volt.
Édesapám elmondta hogy milyen érdekes élményben volt része. Gyergyószentmiklóson amikor felszállt a vonatra bebotorkált az egyik fülkébe, amely nem volt üres mert hallotta(édesapám nem lát csak nagyon homályosan) hogy valaki mozog odabenn. Köszönt az illetőnek magyarul is románul is de semmi válasz nem volt. Gondolkodott hogy vajon ki lehet mi lehet az ami, aki ott lehet de nem jött rá csak egy jó idő után. Kiderült hogy egy süket néma volt az utitárs. A süket néma mutogatott ugyan de édesapám abból nem sokat látott. Édesapám szólt hangosan, de a süket-néma semmit sem hallott. Tökéletes disszonancia, vagy ha úgy tetszik tökéletes nyugalom. Egyik sem zavarta a másikat...

Zilahról hajnali fél egy után indultunk tovább és jelenleg már Tasnádon vagyunk. A feleségem belejött a vezetésbe...Édesapám Marosvásárhelyen csatlakozott hozzánk

Hazaindulás előtti kép a vendéglátóinkkal, Gál Gabiékkal

Áldott férfiak, áldott asszonyok és áldott gyermekek...

Andris, az unokatestvérem miután feltankolt minket borvízzel

Ez a kép még Érszőllősön készült