Csütörtök

Reggel nyolckor jött Ozsváth testvér és mivel ő is Margittára tartott, ő vitt be a klinikára. Azért kellett nekem ott megjelenni , mert lejárt a jogosítványom és akkor nem csak egyszerű cseréről van szó hanem újra kell csinálni az orvosi vizsgálatokat is. Azt gondoltam hogy kell rá vagy 3 nap mire végig járom az orvosokat egy-egy aláírásért és pecsétért(8-ra volt szükség), de hála az Úrnak hogy ismerek egy polgármestert, akinek a telefonja(de lehet hogy a keze is:) messzire elért. Még a tegnap este amikor Micskén voltam(lám-lám, már megint?) kérdezte hogy miként halad az ügyintézés és akkor mondtam hogy mára mi a tervem. Ma reggel hívott és azt mondta hogy álljak meg a klinika aulájába és várjak egy emberre aki majd elvezet minden... emeletre. Úgy is történt. Rövid téblábolás után mellém lép egy alacsony cingár úriember és megkérdezi:
-Veress Úr?
-Igen
-Kérem kövessen!
-Igenis
És onnantól kezdve csak arra kellet ügyeljek hogy le ne maradjak tőle. Mintha egy körhintába ültem volna. Fel-le, ki-be, ide-oda, orvoshoz-nővérhez, hallgatták a szívemet, súgtak a fülembe, nézettek velem apró betüket, színeseket, aláírtak, pecsételtek, köszöntem és köszöntöttek, míg végül 11 órára a kezembe volt a telepecsételt adatlap. Kérdezem az emberemet hogy mivel tartozom ezért a nagy segítségért, soron kívüli vizsgálatokért, mert nekem csak az orvosi szobák megtalálása egy napot vett volna igénybe, és akkor hol vannak még a vizsgálatok...? Azt mondja erre hogy az nem úgy megy. Ő a Pistával nem úgy van hogy pénzt venne el tőlem.
-Hát hogy?-kérdezem.
-Úgy hogy kéz kezet mos(ugye hogy hosszú a Pista keze)
-...
-Egyszer én teszek szívességet neki, máskor ő
-Aham, értem...
-Isten áldja!
-Viszontlátásra!
Így tehát az Úr kegyelméből és Tripó István jóindulatából, délre beadhattam a dossziét a jogosítvány cserére. Ki is állítottak azonnal egy igazolást, ami a jogosítványt pótolja ameddig el nem készül. Haza felé már én vezettem.Hú de jó érzés volt... Mielőtt haza vettem volna az irányt, el kellett lépjek Váradra id.Hiri János testvérrel, hogy Balogh Ferenc(jogtanácsos a megyei tanácsnál) testvér útbaigazítson minket a pályázatokat illetően.
Fél hatra értünk haza Érszőllősre, de immár hárman, mert hazahoztuk a Váradon tanuló ifj.Ozsváth Miklóst is.
Este nyolcra Ferenczi Béla testvérrel Kéczbe mentünk. Ő a magyarokhoz és pedig a romákhoz. A Zsid. 8:1-10, 9:22-28 volt a bibliaóránk alapigéje. Jó és izgalmas együttlétünk volt, mert jelen volt közöttünk az Úr. Áldott legyen az Ő szent neve!
Tíz órára érkeztünk haza...