A tegnap este annyira elnyúlt az imaközösségi alkalom hogy már majdnem éjfél volt mire hazakerültem és már nem volt kedvem írni.
Ma reggel azonban már teljes gázzal neki kellett látni a teendőknek. Pályázatot írtam, Margittára mentem, jogosítványt intéztem stb. Hála az Úrnak volt sofőröm is Ferenczi János testvér személyében, így gyorsan ment minden. Mire hazajöttem már délután volt. Mirjám nagy örömmel újságolta hogy valószínüleg 9-10-es lesz a román dolgozata és míg a többiek próbálkoztak addig ő egyáltalán nem puskázott. Tényleg lelkiismeretesen készült a dolgozatírásra, még én is meg kellett hallgassam néhányszor az egyik irodalmi mű elemzését. Ha így halad jobb lesz románból mint én... A feleségem sem gondolta mikor összeházasodtunk hogy a gyerekeink még a román nyelvvel is meg kell hogy küzdjenek, de most már ő sem bánja. Megy ez nekik... Néha elcsodálkozom azon hogy a lányaim mennyire lelkiismeretesen tanulnak. Ebben biztosan nem rám hasonlítanak, hanem az édesanyjukra. Dicsőség az Úrnak!
Este nyolcra Micskére mentünk -a baróti körzetben Ürmös és Bölön voltak azok a hétközben rendszeresen látogatott gyülekezetek mint itt Micske és Kécz, amikor elindulok egyik vagy másik helyre akkor mindig eszembe jutnak az ürmösi ill. a bölöni testvérek és imádkozok értük- Mártival(a feleségem vezetett), Judittal és Jéminával. Mirjám itthon maradt a kicsivel. Az efézusi levél 3:14-21 alapján szolgáltam, ami után még hozzá szólások és imádkozás következett. Tíz órára értünk haza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...