Pünkösdhétfő

Délelőtt ifj.Kovács Tiborral és Rend Jenő(Margitta) testvérrel Kéczbe mentünk, ahol a magyar és a roma testvérekkel együtt ünnepeltünk. Délben hazajöttünk és miután megebédeltünk, Tiborral elmentünk Micskére.

(-Már megint Micskére? -kérdezte valaki innen Érszőllősről
-Igen mert hát ugye a tegnap nem az ünnep miatt voltam ott első sorban, hanem azért mert 2. vasárnap volt a hónapból és az a micskeieké a szolgálati beosztás szerint
-Jó, jó de hát ünnep van és itthon csak egy alkalommal vagy? Mit tudnak adni neked a micskeiek hogy annyit mész oda? - és így tovább...
Ez a beszélgetés végül is jó volt arra hogy össze számoljam az utóbbi két hónap alkalmait meglátva hol mennyit töltöttem. (erre is jó a napló) Mit mondanak a számok? A következőket:
Márciusban a hétköznapi és a vasárnapi összejövetelek száma amelyeken részt vettem:
1.Érszőllős -13 alkalom
2.Micske -12 alkalom, de ebben benne van az evangelizációs hét is
3. Kécz -4 alkalom, itt azonban van egy állandó felelős a Ferenczi Béla testvér személyében

Áprilisban már a kevesebb alkalom miatt is csökkennek a számok:
Érszőllős- 6
Micske -6
Kécz- 4

Az rögtön kitűnik hogy ezek a szolgálatok nem a gyülekezeti taglétszám arányait tükrözik, de hát ebbe nincs beleszámolva a többi szolgálati terület, mint lelkigondozás, családlátogatás, imaközösség, ifjúsági alkalmak... stb., melyekben többnyire itthon teszek többet. Azért az mégis csak jó érzés, hogy az itthoniak még többet akarnak látni...)

Miután Micskén vége lett az alkalomnak, magam mellé vettem még Szabó József(Hubert Imre édes testvére, hogy miért lett mégis Szabó az egy külön izgalmas történet. Nem, nem a felesége nevét vette fel) testvért és így már ismét hárman mentünk misszióba. Délután hatra annak rendje és módja szerint meg is érkeztünk a Betlehem gyülekezetbe, ahol Isten kegyelméből megoszthattuk azt amit nekünk adott. Majdnem kilenc óra volt már amikor elindultunk hazafelé. Szabó testvért hazáig vittük, mi pedig Tiborral végig elemeztük a napot és megállapítottuk hogy úgy neki is mind nekem is a mai napon különösen sok harcunk volt, de az Úr mégis győzelmeket adott. Hálát adtunk és örültünk...