Csütörtök este 9 óra van itthon vagyok és így idejében megírhatom a mai bejegyzést. Már délután három után elindultunk Béla testvérrel Kéczbe, hogy az összejövetel előtt még jusson idő a családok meglátogatására.
Mielőtt elindultunk a családokhoz bementünk a helyi református lelkészhez(Mike Pál, néhai Mike Béla testvérünk unokaöccse, József és Sámuel unokatestvére), akivel egy városban(Zilahon) nőttünk fel, de azóta nem találkoztunk. Azért jött létre ez a találkozó mert szeretne egy közös gyülekezeti alkalmat karácsony előtt, hogy mind az "Isten legdrágább ajándékának", mind a karácsonyi szeretet csomagoknak(melyeket egy külföldi támogató ajánlott fel) együtt örüljünk. A megbeszélés és egyeztetés nagyon jó légkörben folyt melynek végén együtt imádkoztunk. Hiszem hogy áldás lesz a közös akarat nyomán... Ámen! (Ja... és ki gondolta volna hogy még ő is innen a blogról informálódott velem kapcsolatosan ? :)
Ezután egy hivő roma családhoz mentünk be, ahol imádsággal kezdtük a látogatást, de aztán a beszélgetés és meghallgatás során olyan szak szavak kezdtek röpködni a levegőben, mintha egy banki szolgáltatásokat kínáló ügynöki tanfolyamon vettem volna részt. Ilyen kifejezések hangzottak el mint: hitel, tőketartozás, kamat, kamatos kamat, adósság átütemezés, törlesztés, nemfizetés...stb. kb. ebben a sorrendben. E sorrend alapján a történet is rekonstruálható... és mivel Kéczben nemhogy bank, de még hitelszövetkezet sincs tudtommal, ez azt jelenti magyarul hogy uzsora kölcsönök esete áll(mit áll? inkább forog) fenn. Sajnos ez a nyomor és tudatlanság átka, bűne, csapdája. Ez ellen kell(ett) fellépni, mert az Úr népe között nem szabad megtűrni vagy elnézni ilyen eseteket. Van tehát még miből megtérni és változni... Nevelni kell a nevelhető neveletlent, míg érett keresztyénné válik. Adjon az Úr ehhez további erőt főleg Béla testvérnek, aki folyamatosan barnább bőrű testvéreink között munkálkodik.
A családlátogatás után bibliaórát tartottunk a roma gyülekezetben, majd ők visszamaradtak karácsonyi énekeket tanulni, én pedig 7-re mentem a magyar imaházba ugyancsak bibliaórára. Ők csak tizenvalahányan vannak tagok, de még élnek és mozognak. Adjon az Úr ébredést és megújulást a magyarok között is!
Mire hazajöttem a feleségem már elutazott(Hiri Jánosék mentek vásárolni) Debrecenbe, mert holnap vizsgája van.
Szeretne minden vizsgán túl lenni még az ünnepek előtt...és jó esélye van arra hogy úgy is legyen. Más még neki se fog a vizsgáknak és ő már túl lesz rajta... (hogy ez nekem sohasem sikerült...pedig hogy irigyeltem az ilyeneket). Az Úré legyen a dicsősség hogy ilyen feleséggel áldott meg...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...