Napra pontosan 19 évvel ezelőtt egy havas hideg éjjelen az akkor még CEAUSESCU Romániájából útra keltem egy szabadabb ország felé. Útlevél nélkül indultam neki a határnak, fehér ruhában fehér mezőben és a jó Isten kegyelméből reggelre meg is érkeztem Magyarországra. Sem határba sem határőbe nem ütköztem, így egészen sima volt az átkelés. Nyolc és fél évig éltem a (mostoha)anyaországban és hála az Úrnak többedmagammal térhettem haza 1997 nyarán. Azóta is örülök hogy visszahozott az Úr...
Ma délelőtt úrvacsorai alkalmunk volt, ami után ebédre az egész családdal Gombos Miklós testvérék vendégei voltunk. Délután 3-tól Micskén voltunk a feleségemmel, Juditkéval és Jéminával. Este 6-ra pedig hazajöttünk és itthon szolgáltam a Malakiás könyvének utolsó fejezete alapján.
Az üzenet a köv. volt: A várakozás ideje a kísértés ideje is amikor szól a vigasztalás igéje is. Vigasztalás jelent, hogy: 1. Mennyei Atyánk hallja és tudja mi történik velünk. 2.Fel van írva nevünk az Életnek Könyvébe. 3.Az ítélet nem mi reánk jön. 4.Eljön az igazság napja amikor meggyógyulunk és jutalmat kapunk.
Az esti alkalom után visszamaradtunk a szolgálattevő testvérekkel hogy megbeszéljük a decemberi szolgálatokat. Fél 10 volt mire hazakerültem, egy kicsit fáradtan, de nem leverten...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...