A tegnap vendég érkezett hozzám Nehra Bálint személyében Kárpátaljáról. Õ a beregszászi magyar-ukrán nyelvû baptista gyülekezet lelkipásztora. Mielõtt még blogolni kezdtem volna többször is megfordultam a kárpátaljai gyülekezetekben és innen az ismeretség. Legutoljára a tavaly január végén szolgáltam ott náluk egy ifjúsági konferencián.Örültem annak hogy végre õ is eljöhetett hozzám és ha már itt volt akkor eljött velünk a missziós konferenciánkra is amit a Nagyvárad-Rogériusz gyülekezetben rendezett az Erdélyi Magyar Baptista Szövetség.
Ezen a konferencián úgy az anyaországból mint a részekbõl és a tengerentúlról is képviselték testvéreinket a választott vezetõk. dr. Mészáros Kálmán, Papp János, Herjeczki Géza, Nyúl Zoltán, Dóczé Bálint és a mi vezetõink jelenléte azt üzente hogy valamennyien fontosnak tartjuk az összefogást és a közös frontot a misszió mezõn.
A konferencián a fentebb említett testvérek beszámolói után két fõ elõadó tárta elénk a váaszokat arra a kérdésre: hogyan tovább (erdélyi)magyar baptista misszió?
Elõször édesapám vázolta fel a fõbb sarokpontjait a közös építkezésnek, majd Borzási István a múlt tapasztalataiból kiindulva figyelmeztetett, hogy ne essünk a korábbi hibákba. A bõvebb anyag gondolom hogy a netre is felkerül és majd meg lehet hallgatni. Ha más nem akkor majd én felteszem.
Az elõadások után még hozzászólások, kérdések és javaslatok hangzottak el a hallgatók részérõl de még többre is sor került volna ha nem rohant volna az idõ. Imádsággal és énekekkel szakítottuk félbe a konferenciát melynek folytatása következik...
A konferencia helyszínérõl annyit(ha már ott nem került szóba) hogy szerintem nagyon is találó volt a missziós hogyantovább kérdéseit egy olyan helyen boncolgatni ahol 15 évvel ezelõtt még semmi sem volt, mára pedig egy élõ gyülekezet(dr.Simon József lp.és Szabó László ifj.lp. vezetésével) modern igényeket is kiszolgáló épülete magasodik. Jó lett volna néhány szóban õket is meghallgatni hogy miként misszióztak ilyen eredményesen, de kár hogy késõbb tudtam javaslatomnak hangot adni. Az viszont mégiscsak jól esett hogy ezzel a helyiek egyáltalán nem hivalkodtak, hanem szerényen a háttérbe húzódva szolgáltak(a két elõbb említett lelkipásztor házigazdát alig láttam a sorok között is nemhogy az emelvényen). Hála az Úrnak az áldásért és az útmutatásért és köszönet a rogériuszi gyülekezetnek az áldozatos vendéglátásért!!!
U.i. Arra is jó volt ez a konferencia hogy jó néhány régen látott testvérrel is találkozhattam ennek örömét csak az minőségi idő hiánya kevesbítette. Ja és még az is meglepetés volt hogy a "nagyok"(az elnökök: Herjeczki és Mészáros testvérek) és még mások is úgy köszöntöttek mintha többet tudnának rólam, de aztán rájöttem hogy nem "mintha" hanem egészen pontosan informáltak rólam e blog révén. Egyszer azt mondta valaki, hogy nagyon veszélyes ez a személyes blog, mert így kiszolgáltatottá válik az ember. Hála az Úrnak eddig én inkább a pozitív oldalát tapaztaltam, mert minél jobban ismernek annál jobban tudnak értem imádkozni. Nem beszélve arról hogy nem fognak tőlem többet elvárni mint aki vagyok, mert látják gyengeségeimet is. Ha mégis többre jutok néha, akkor pedig egyértelmű hogy az kizárólag az Úr munkája... Áldott legyen az Ő neve!
Ezen a konferencián úgy az anyaországból mint a részekbõl és a tengerentúlról is képviselték testvéreinket a választott vezetõk. dr. Mészáros Kálmán, Papp János, Herjeczki Géza, Nyúl Zoltán, Dóczé Bálint és a mi vezetõink jelenléte azt üzente hogy valamennyien fontosnak tartjuk az összefogást és a közös frontot a misszió mezõn.
A konferencián a fentebb említett testvérek beszámolói után két fõ elõadó tárta elénk a váaszokat arra a kérdésre: hogyan tovább (erdélyi)magyar baptista misszió?
Elõször édesapám vázolta fel a fõbb sarokpontjait a közös építkezésnek, majd Borzási István a múlt tapasztalataiból kiindulva figyelmeztetett, hogy ne essünk a korábbi hibákba. A bõvebb anyag gondolom hogy a netre is felkerül és majd meg lehet hallgatni. Ha más nem akkor majd én felteszem.
Az elõadások után még hozzászólások, kérdések és javaslatok hangzottak el a hallgatók részérõl de még többre is sor került volna ha nem rohant volna az idõ. Imádsággal és énekekkel szakítottuk félbe a konferenciát melynek folytatása következik...
A konferencia helyszínérõl annyit(ha már ott nem került szóba) hogy szerintem nagyon is találó volt a missziós hogyantovább kérdéseit egy olyan helyen boncolgatni ahol 15 évvel ezelõtt még semmi sem volt, mára pedig egy élõ gyülekezet(dr.Simon József lp.és Szabó László ifj.lp. vezetésével) modern igényeket is kiszolgáló épülete magasodik. Jó lett volna néhány szóban õket is meghallgatni hogy miként misszióztak ilyen eredményesen, de kár hogy késõbb tudtam javaslatomnak hangot adni. Az viszont mégiscsak jól esett hogy ezzel a helyiek egyáltalán nem hivalkodtak, hanem szerényen a háttérbe húzódva szolgáltak(a két elõbb említett lelkipásztor házigazdát alig láttam a sorok között is nemhogy az emelvényen). Hála az Úrnak az áldásért és az útmutatásért és köszönet a rogériuszi gyülekezetnek az áldozatos vendéglátásért!!!
U.i. Arra is jó volt ez a konferencia hogy jó néhány régen látott testvérrel is találkozhattam ennek örömét csak az minőségi idő hiánya kevesbítette. Ja és még az is meglepetés volt hogy a "nagyok"(az elnökök: Herjeczki és Mészáros testvérek) és még mások is úgy köszöntöttek mintha többet tudnának rólam, de aztán rájöttem hogy nem "mintha" hanem egészen pontosan informáltak rólam e blog révén. Egyszer azt mondta valaki, hogy nagyon veszélyes ez a személyes blog, mert így kiszolgáltatottá válik az ember. Hála az Úrnak eddig én inkább a pozitív oldalát tapaztaltam, mert minél jobban ismernek annál jobban tudnak értem imádkozni. Nem beszélve arról hogy nem fognak tőlem többet elvárni mint aki vagyok, mert látják gyengeségeimet is. Ha mégis többre jutok néha, akkor pedig egyértelmű hogy az kizárólag az Úr munkája... Áldott legyen az Ő neve!
A Zoltánt is írhatod nagy betűvel, még ha nem is a "nagyok" közül való ...
VálaszTörlés