Hétfő-családi nap

A tegnap a bejegyzés címében odaírtam hogy kérdőjelek, de amire befejeztem az írást akkorra már elfelejtkeztem a kérdésről. Na tehát az a helyzet hogy mivel elég népes család a mienk és a gyerekeink is -szépen fogalmazva- nagyon is életrevalók, ezért sorra elkopnak a gyerekfelügyelők, pedig nem ingyen kértük a segítséget. Juliska néni(Brassóból, egy évig járt hozzánk, de elköltöztünk) volt az első, Móni a második(innen Érszőllősről,4 hónapig) és most Lídia(Kémerről,8 hónapig)volt a harmadik két év alatt. Mivel csak a nővére lakik itt és a szülei Kémeren vannak, tovább már nem tudta vállalni a felügyeletet(amikor a feleségem Debrecenben van az egyetemen, én pedig a gyülekezetekben), ezért most újra kérdés lett hogy honnan alkalmazzunk valakit erre a nem csekély felelősséggel járó feladatra. A feleségem kérdezősködött itt is ott is, de még semmi biztos válasz... Azt hiszem még buzgóbban kell imádkozzak ezért a dologért, hogy Márti ne stresszelje magát azon rágódva hogy mi lesz, hogy lesz... Nekem amúgy ez nem annyira nagy kérdés(Svejk mondása: Úgy még soha nem volt hogy sehogy sem volt, valahogy mindig volt),de hát én ilyenkor kevés vagyok... az én ötleteim a feleségem szerint halva születnek. Valószínűleg igaza van...
Azért ha valamelyikőtök még tudna imádkozna ezért, azt megköszönném..., de ha valaki ezt olvasva jelentkezne, akkor lepődnék csak meg igazán...
Ma délután azért, hogy a feleségem egy kicsit szabadabb legyen és jobban tudjon pihenni, Juditot, Jéminát és a kicsi Tirzát elvittem kirándulni. Evódiáékkal mentünk el a szilágyszegi halastóhoz. Az alábbi képek ott készültek.