Egy kicsit elmaradtam a hétvégével, már ami a szöveget illeti, de a képekből nyomon lehetett követni hogy merre jártam. Péntek este miután vége lett a bibliaórának itt Érszőllősön, Jéminával együtt átmentünk Debrecenbe. Ott azzal az örömhírrel fogadott a feleségem hogy megérkezett a Virág útlevele. Nem sokat aludtam azon az éjen, mert korán reggel(7 órakor) már megérkeztek a micskei Hubert lányok Tripó István(Magdinak a férje) vezetésével babalátogatóba... Na nem csak ezért jöttek, hanem azért hogy elvigyenek engem Gödöllőre, ahol vasárnap szolgálat várt rám. Hát az az út borzalmas volt(még most is könnyezek ha rá gondolok, de nem a társaság hanem a pollenek miatt. Nem nagyon fordult velem elő ilyesmi, de most igen. Szüntelenül könnyeztem és nem tudtam megvigasztalódni, olyan erősen jött ki rajtam az allergia. Gödöllőre érve Szabó Barnáékhoz, a helyzetem még inkább rosszabbodott, ami ellen úgy próbáltam védekezni hogy lefeküdtem(fényes nappal) aludni. Amíg aludtam nem volt baj, de azután folytatódott a könnyezés, annyira hogy olyan vörös lett a szemem mintha egész éjjel hegesztettem volna, pedig még imádkoztam is hogy az Úr vegye le rólam ezt bajt. Végül az én kegyelmes Uram Pistáékon keresztül könyörült rajtam, mert honnan igen honnan nem, egy gyógyszerrel jöttek vissza, amit a szemembe kellett csepegtessek és láss(!) csodát kezdett múlni a baj. Vasárnap már egészen jól voltam és semmi akadálya nem volt hogy úgy délelőtt mint délután átadjam azt az üzenetet amit az Úr rám bízott. Gödöllőn nem rég építettek új imaházat, ami nagyon impozáns szép épület és még ha nincs is egészen befejezve, már arra gondolnak a testvérek hogy jó lenne az imaház mellett a gyülekezetet is építeni. Imádkozni kell értük hogy az a szép imaház egy életerős missziózó lelki közösség otthona legyen! Ámen!
Este indultunk haza és fél tizenegykor már Debrecenben voltam. Ma reggel besétáltam az APEH irodába(lásd a keddi bejegyzést) hogy leadjam azt az igazolást amit a Szövetség mint munkáltató állított ki arról hogy biztosított vagyok. El is fogadták, de még néhány adatra szükségük van amit ezután kell nekik elfaxolni.
Dél körül indultunk haza a feleségemmel, Jéminával, a kicsivel és kettő után már itthon is voltunk.
Három óra után három fiatallal elindultam Tasnádra hogy kiplakátozzuk az evangelizációs alkalmakat, amelyek szerdától kezdődnek és vasárnapig tartanak. Abban a városban még nincs magyar anyanyelvű evangéliumi gyülekezet(az adventistát nem tartom evangéliuminak), pedig a város túlnyomó többsége magyar nemzetiségű. Elérkezett az ideje annak hogy ott gyülekezet plántálásba kezdjünk és ez az evangelizációs sorozat lesz ennek a munkának a nyitánya. Imádkozzatok értünk, mert az ördög is készül...
Este hétre értem haza, pontosan mire kezdődött a vezetőségi értekezlet. Nagyon sok mindent kellett át és megbeszélni, volt miért imádkozni úgy hogy tizenegy óra lett mire hazakerültem. Mondta is a feleségem: hazahoztam hogy ne lásson engem. Hát ez a nap tényleg zsúfolt volt... Jó éjszakát! Adj Uram tartalmas és gyors pihenést! Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...