Csütörtök- Sógornap

Délelőtt 10 óra után Jéminával elindultunk Zilahra. Fél tizenkettőre oda is értünk és miután megettünk 3 lángost(csokis, túrós tejfölös) a Daniel srl.(nagybátyám cége) szervírozásában felmentünk Lajosékhoz(sógorom) az imaházhoz. Onnan együtt indultunk tovább vele és Dániellel a fiával a Bélesi tóhoz, hogy megnézzünk egy helyet amit eladásra kínáltak. Jó ideje ugyanis egy táborhelyet keresünk itt az ország nyugati fertályában, ami elég központi helyen fekszik úgy a szilágysági mint a bihari testvériség részére és ahonnan még a szép hegyek is hamar elérhetők. Ezért volt most a nyáron annyi kirándulós kép itt a blogon, mert ilyen helyet kerestünk. Hát a bélesi tó környékén olyan árak vannak(30 EUR/ négyzetméter) hogy ott nem lehet labdába rúgni... sajnos így sem és úúúgy sem. Visszafele jövet viszont benéztünk a Csúcsától 8 km-re lévő Tuszához(Nagyfalu felé vezető úton) tartozó hegyes részre, oda ahol ma egy hete Borzási István testvérrel is voltunk és ott még(egyelőre a rosszút miatt) elég alacsonyak az árak amennyiért a bélesi tónál 1000 négyzetméter területet lehet venni, itt 16 hektárat kínáltak erdővel együtt. Jó bővízű forrás van, ami már egyből patak lesz amit könnyűszerrel fel lehet duzzasztani és máris van egy kis tó, az áramot csak 3 éve vezették oda közép és alacsonyabb feszültségen is. A Berettyó forrása 1 órás gyalogtúrára van, Feketetó 6 km-re(erdei úton) Csúcsa 8 km, szembe déli irányba látszik a Dragan völgye a kimagasló Vigyázó(Vladeasa) csúccsal, északi irányba a Szilágyságon lehet végignézni, stb. 4 km-re van a hármashatártól(Bihar-Kolozs-Szilágy megye). Tőlünk Érszőllőstől 70 km-re van és ha 100 km-es kört rajzolnánk aminek középpontja ott lenne akkor abba nyugodtan benne lenne Várad is Kolozsvár is nem beszélve Zilahról és a többi szilágysági nagy gyülekezetről. Mindenesetre nagyon kedvező helynek tűnt mind árban mind szépségben és bőségesen van víz még ilyen száraz hónap után is. Röviden ennyi az oka a sok csavargásomnak. Adja az Úr hogy legyen eredménye is! A fenti terület egy román baptista testvér tulajdona volt aki kb. 4-5 hete halt meg és a feleségével beszélgettünk. Lajos még azt is megkérdezte tőle hogy mikor és hol úrvacsorázik a testvérnő ha itt fenn lakik a hegyekben. Azt mondta hogy lejár Feketetóra a gyülekezetbe. Miután Lajos imádkozott érte románul(!) kérte hogy a testvérnő is imádkozzon, amit jó buzgó szavakkal meg is tett. E rövid lelkigondozói beszélgetés(Lajosnak nagyon jól megy a román a lélek nyelvén is, egy kicsit "irigykedtem" is rá) és imádság után hazaindultunk Érszőllősre, mert vészesen fogyott az idő. Öt ötvenkor megérkeztünk és hat tízkor már indultunk Tasnádra.
Ma este kevesebben volta mint a tegnap, de csak magyarok(!) akik közül ketten visszamaradtak velem beszélgetni és kérték hogy imádkozzunk értük. Azért tettem felkiáltójelet a magyarok után, mert a tegnap a roma gyülekezet tagjai jöttek el nagyobb számban és miattuk egyéb nemzetiségűek nem mertek bejönni. Ezért Béla testvérnek az a jó gondolata támadt hogy mától vasárnapig imaestéket szervez a romák részére, hogy könyörögjenek a magyarokért. Általában fordítva szokott történni. A magyarok imádkoznak a cigánymisszióért, de most ebben az esetben a cigányok imádkoznak azért, hogy legyenek magyarok Tasnádon akik elfogadják az Úr Jézust. Úgy látszik hogy ez eredményes kezdeményezés volt a Béla testvér részéről, mert ma voltak magyarok rajtunk kívül is.
A nagybátyám Ady Dániel is eljött és a tangóharmonikájával nagyszerűen beilleszkedett a szolgáló csoportunkba. Lajos hirdette az ígét a János ev. 3. részéből és beszélt az újjászületésről, nem eredménytelenül. Dicsőség az Úrnak! Mi fél tízre értünk haza míg Lajost és a fiát Ady Dániel vitte vissza Zilahra.

Szolgálócsoportunk Tasnádon