Vasárnap - Felejthetetlen marad

a mai nap az életünkben, mert Mirjám lányunk hitvalló bemerítésének nagyon örvendünk. Hisszük hogy a többi gyermekünk is ezt az útat fogja végig járni. Zsúfolásig megtelt az imaházunk. Több százan jöttünk össze erre a szép ünnepre. Az Úr gyönyörű őszi napsütéssel kedveskedett érszőllősi gyülekezetének. Nagyon sok helyről voltak vendégek országhatáron belülről és kívülről egyaránt. Mégis amikor ebédre hívogattuk a vendégeket volt olyan család ahová nem jutott... Ennyire vendégszerető népet mint az érszőllősiek, így  egy tömegben még nem láttam... Tehát aki gyors volt és ügyes annak több vendég jutott, aki pedig később eszmélt az a kevéssel is be kellett érje.
Délelőtt Szabó András, Horváth Ferenc, Diós Ferenc lelkipásztorok szolgáltak, míg a délutáni alkalmon édesapám(id.Veress Ernő) és a sógorom(ifj.Budai Lajos) hirdették az evangéliumot. Ennyi szöveg után jöjjön néhány kép...

A fehérruhások és a lelkipásztorok

Gombos Miklós gyülekezeti vén és ifj.Híri János gyülekezeti elöljáró fogtak közre minket

 Vendégeink Szilágypérból és a családból

+

+ Gödöllőről

Szombat - NAGY NAP

előtt állunk, hiszen ha az Úr is megsegít és éltet akkor holnap bemerítésre készülünk. Öt személy fogja megvallani hitét nyilvánosan. Négy fiú és egy lány akik már betöltötték 19, 17, 15, és 14, évüket. Az egyetlen lány az én lányom, az első: Mirjám. Isten nagy kegyelme megtalálta és ő igennel válaszolt a hívásra. Szerda este volt a tagfelvételük a gyülekezetben, miután meghallgattuk a bizinyságtételüket és megvizsgáltuk a hitüket az ismerettel együtt. Mi szülők csak azt mondhatjuk erre is hogy sokkal jobban szeret az Úr mint ahogy érdemelnénk.
Ma este nem volt vendég igehirdető ezért én szolgáltam és a 1Móz.28:10-15 alapján hirdettem az evangéliumot. Ez volt az egyik legfontosabb napi teendőm.

Kevésbé fontos, de mégis jó elfoglatságom a tegnap után ma is volt a debreceni egyetemen, ahol a protokoll képezte az előadás tárgyát. Igen tanulságos lecke az még lelkipásztoroknak is... nem beszélve arról, hogy Jézus Krisztus érkezése is előre megtervezett módon, ha úgy tetszik protokoll szerint fog történni.

Péntek este

Módi Miklós testvér szolgált a gyülekezetünkben.

Csütörtök - "Te egy bűnös ember vagy..."

A fenti idézet a negyedik lányom(ma lett öt éves) egyik mondata, ami Szilágypérban hangzott el. Történt ugyanis hogy  majdnem két hétig Erdei Sándor testvérék vigyáztak Jéminára és Tirzára. Az utolsó napon Jémina(a nagyobbik) kezdte vallatni a vendéglátókat. Vajon mit is fognak mondani róluk rövidesen megérkező édesapjuknak. Erdei Sándor testvér látva a gyermekek nagy izgalmát, azt mondta hogy ne féljenek, majd ő azt fogja mondani hogy nem volt semmi baj velük. Jó gyermekek voltak, pedig korábban fegyelmezni is kellett őket. Erre a negyedik gyermek Tirza felemelve a hangját a következő szózatot intézte a vendéglátóhoz: "Sanyi bácsi, ha te azt fogod mondani édesapámnak hogy mi jók voltunk, akkor te egy bűnös ember vagy!"
Ó bárcsak a ma este kezdődő evangelizációs alkalmakon lenne a felnőtteknek is legalább ekkora világosságuk! Látnák meg azt hogy nincs aki jót cselekedne nincsen csak egy sem: "A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is" Róm. 3:10-12

"És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába." Mt. 18:3

Szerda - Meghívó

Ha az Úr megsegít és élünk akkor 2010 október 31-én Vasárnap délelőtt bemerítési ünnepélyünk lesz. A délutáni alkalom pedig a hálaadásról szól majd.
A vasárnapot megelőzően csütörtök, péntek és szombat estéken evangelizációs alkalmakat tartunk 19 órától.
Vendégeink lesznek :
Csütörtök este: Kiss Zoltán szilágykrasznai lelkipásztor
Péntek este : Módi Miklós szilágyszentkirályi lelkipásztor
Szombat este: Veress Efraim
Vasárnap délelőtt: Szabó András értarcsai és Horváth Ferenc margittai lelkipásztor
Vasárnap délután: id. Veress Ernő nyugalmazott és Budai Lajos és zilahi lelkipásztor

/www.erszollos.com/

Mindenkit szeretettel várunk!

Amennyiben valaki személyesen nem tudna eljönni, de szeretné nyomon követni ezen alkalmakat, akkor azt a www.erszollos.com honlapon az élő közvetítés menüpont alatt megteheti...

Kedd - Menet-jövet

kb. 1000 km-t tettem meg egy nap alatt. Vasárnap délelőtt Kécben szolgáltam, délután Szilágypérban volt úrvacsorai közösségünk, majd ottani testvéreimmel estére a Nagyvárad-Betlehem gyülekezetbe mentünk. Hálaadónapi szolgálatra hívtak meg ide a testvérek.

Nagyvárad-Betlehem gyülekezet

ben

Áldásokban gazdag alkalom után hálás szívval indultunk vissza Szilágypérba az Erdei házaspárral és Szatmári Zsomborrral. Tíz órakor már Szilágypérból is eljöttem miután magamhoz vettem a gyermekeimet(Jémina&Tirza), akiket arra az időre míg mi Nagyváradra mentünk ildikó testvérnőre bíztam. Tizenegy órára érkeztünk haza ahonnan még hétfő hajnalban 1 órakor elindultam a Székelyföldre, hogy visszahozzam azokat akiket egy héttel korábban a Hargitára vittem. Szabó Barnabással mentünk és Szilágyippról még egy házaspár csatlakozott hozzánk, akiket Barótig vittünk.

 Bandi bátyám, Viola néném, Barna és Andris(unokatestvérem)

Andris szabadidejében (ami feleség híjján van neki:) ilyen köveket emelget. Ezt a patakból hozta haza, hogy aztán ráírja a LÉNYEGET

Kovács István, a nevem már nem fér ide, Szabó Barnabás és Szabó Miklós a Hargita Keresztyén Táborban

Reggel nyolcra már Erdővidéken voltunk, ahol miután Viola nénéméknél  eltölttünk néhány órát, tovább mentünk a Hargitára. A székelyföldi lelkipásztorok éppen akkor tartottak ott közösségi napot, így jó néhányukkal találkozhattam. A hiányzók nagy része Kisgalambfalván volt a Kelemen János(sógorom nagyapja) testvér feleségének(Irma) temetésén, amelynek a befejezésére mi is odaértünk. Így nagyon sok olyan testvérrel találkozhattam, akik között évekig szolgáltam amikor  a homoródszentmártoni és baróti körzetben voltam lelkipásztor. Áldott legyen értük az Úr neve!
Az Úr kegyelméből alig valamivel éjfél után már hazaérkeztünk, miután Kolozsváron és Zilahon elbucsúztunk a Kovács és a Budai házaspártól. Szabó Miklós testvéréket hiába marasztaltam éjszakai szállásra, mert úgy döntöttek Barnával, hogy még éjszaka haza mennek...

Vasárnap - Karácsony előtt...

"Miért van az hogy... sok templomból és házból karácsonykor nem
hiányozhat a fenyőfa? Miért figyelnek az emberek sokkal jobban oda arra,
hogy karácsonykor fenyőfát állítsanak mint, hogy Jézus Krisztus jól
érezze magát otthonaikban? Úgy látom hogy a karácsonyi láz, a
vásárlás,az ajándék és ezek között a fenyőfa kerít hatalmába sokakat.
Míg az ajándékozásnak látom a bibliai alapját, addig a fenyőfát nem
tudom hova tenni. Vajon milyen magyarázatot adunk arra hogy Krisztus
Urunk születésének ünnepén egy a pogány kultuszból átvett szimbólumot
helyezünk az előtérbe? Még ha jászolról vagy tömjénről lenne szó az
hagyján. A legtűrhetőbb magyarázat eddig amit hallottam az volt hogy
szerezzünk örömet gyermekeinknek, mert ők azok akik kívánják. És ha a
gyermekek majd Harry Pottert szeretnék karácsonykor megkapni, akkor még
az imaházban le is vetítjük nekik? Ugye hogy nem? Hallottam hogy egyik
gyülekezetben nyáron elhatározták karácsonykor majd nem állítanak
fenyőfát, de amikor beköszöntött az ünnep ott pompázott a szószék előtt
a FA, mert a szokás nagy Úr. Én sokáig meg sem akadtam ezen, egészen
addig amíg egy ökomenikus karácsonyi istentiszteleten a mellettem lévő
kórus rá nem zendített a fenyőfát dicsőítő énekre:

"...Ó, szép fenyő, ó jó fenyő, ruhádtól hadd tanuljak!
Reményed és hűséged ád erőt minden időkön át.
Ó, szép fenyő, ó jó fenyő, ruhádtól hadd tanuljak!"

Nem Krisztust, hanem egy fenyőfát dicsőített a templomban a nép. Ekkor
megundorottam a "KARÁCSONYFÁTÓL". Otthon a feleségemmel elhatároztuk,
hogy nem állítunk többet karácsonyfát.Nem volt könnyű, de sikerült. Nem
azért mert bűn lenne, vagy addig bűnt követtünk volna el, hanem azért
mert nem akarunk úgy és azt ünnepelni mint a világ. Legyen Krisztus
mindenek felett!
Hogy a fenti kérdésre még milyen válaszok adhatók én sejtem, de azért
várom...

vefraim@gmail.com "

Szombat este... Mit tennél ha ma este jönne...?

Szombat - "Miért van az...

...hogy közös éneklésünk a gyülekezeteinkben sok helyen annyira esetleges? Nagyon kevés helyen tapasztaltam, hogy az énekvezető vagy orgonista ugyanúgy készülne az alkalomra mint az ígehirdető. Legtöbbször az történik, hogy az orgonista, az alkalom kezdetekor keresi meg a kezdő éneket és utána ahogy tud rögtönöz. Pedig majdnem olyan fontos lenne a szerepe mint az ígehirdetőnek, mert a közös énekek által elő lehetne készíteni a gyülekezetet az áldás fogadására majd pedig lehetne hangolni a résztvevőket az Isten dicsőítésére. Jónak látnám ha minden éneket felvezetnének és nem csak a számot ill. az ének kezdősorját olvasnák be, hanem felhívnák a figyelmünket arra is, hogy miért énekeljük éppen ezt vagy azt az éneket és megmondanák, hogy hogyan énekeljük. Kezdéskor pedig azt is el tudnám képzelni, hogy öt vagy hat olyan éneket is elénekelünk, amelyek hívogatnak az Úr jelenlétébe. Énekvezetők, orgonisták, kántorok, zenészek többet és jobbat vár el tőletek az Úr, mint amit és ahogyan eddig tettetek! Akinek inge vegye magára!!! Hogy a fenti kérdésre még milyen válaszok adhatók én nem tudom, de várom...."

A négy évvel ezelőtt feltett kérdés még ma is lehet probléma egyik másik gyülekezetben, de hála az Úrnak itt a körzetünkben jó irányba fejlődünk ezen a területen.

Péntek - Hangos olvasás

"Miért van az hogy... egyre nehezebben megy a hangos olvasás a mai fiataloknak? Nem csak a hangsúlyozással van baj, hanem a szövegértéssel is. Miközben betüzve olvasnak nem értik mit mondanak. Több alkalommal is megkértem fiatalokat különböző helyeken amikor együtt voltunk hogy felváltva olvassunk a Bibliából és innen a  szomorú tapasztalat. Talán azért van ezzel probléma, mert keveset olvasnak ma az emberek. A kommunikáció nagyobbrészt kép és hangátvitellel történik, az információk  többsége is TV-n rádión  keresztül ér el  minket. A iskolai kötelező olvasmányok rövidebb hosszabb tartalmát elemzését már az internetről töltik le a diákok. Nincs idő az olvasásra  e felgyorsult században. Azonban Isten Igéje még többnyire írott formában van előttünk, amit olvasni kellene minél többet. Erre muszáj időt szánni ha valaki élni akar. Javaslom hogy hangosan olvassa aki teheti, mert a kimondott szónak nagyobb ereje van. A  hangos olvasással gyakorolható a helyes hangsúlyozás, a hangos beszéd és ha más is hallja aki nem olvassa akkor az dupla haszon.
Hogy erre a kérdésre még milyen válasz adható, én nem tudom, de várom...

vefraim@gmail.com"

"Miért van az hogy...

.... a hangos imák sokszor annyira általánosak és sablonosak? Nemigen vagy csak elvétve lehet hallani igazán mélyről jövő személyes imát. Sokkal könnyebb többesszám első személyben mondani hogy "...bocsáss meg mert vétkeztünk" mint azt hogy "bocsáss meg mert vétkeztem".A modern hívő mintha kimondottan ügyelne arra, nehogy kiadjon valamit magából. Csak olvadjon be a többi közé. Nehogy már ő legyen egyedül a bűnös akinek bocsánatra van szüksége. A másik eset pedig az amikor közbenjáró imára kerül a sor. Csak nehogy kimondd annak a nevét akiért imádkozol, főleg nem ha jelen van, mert talán megsértődik. Nem kellene ennek így lenni! Meg kellene változni. Szeretet, megértés, bátorság szükséges ahhoz, hogy a közösségben is merjen valaki őszintén és képmutatás nélkül imádkozni. Figyeljük meg azokat akik nemrég tértek meg! Milyen jó az ő imájukat hallgatni, egészen addig míg meg nem tanulják a régiektől a szemérmesebb imát. Legyen inkább fordítva! Az őszinte, friss, üde, bátor imák legyenek a mérvadóak még akár az évtizedes hívő múlttal rendelkezők számára is!


Hogy a fenti kérdésre még milyen válaszok adhatók én nem tudom, de várom.....vagy inkább hallgatom :)




vefraim@gmail.com"

Ezt a kérdést se haladtuk még túl...

Vékás testvér elköszönt...

Szerda - Reggeli Ebéd Vacsora

Mindegyiket más-más helyen fogyasztottam el a tegnap. Reggel még a szüleimnél reggeliztem és azután mivel kaptam egy sms-t a baróti BCR-től(ott nyitottam néhány évvel ezelőtt számlát), hogy megérkezett hozzájuk a bankkártya szülővárosom felé vettem az irányt.

 Ősz a Hagymáson/Vargyas előtt/

Miután kijöttem a bankból a bibarcfalvi rokonokat Viola nénéméket(édesapám nővére) látogattam meg és így velük ebédeltem. Onnan hazafelé tartva Marosvásárhelyen bementem a húgomékhoz Napsugárékhoz, ahol egy hét fős Kol.2.7-es házicsoportba csöppentem. Itt is vacsoráztam, majd 10 óra felé onnan is továbbáltam és így érkeztem haza hajnali kettőre betegen. Már a délután elkapott egy inflúenza járvány és még mindig tart, de remélem hogy hamarosan vége lesz... Ámen!

 Végülidevágom  egy négy évvel ezelőtti és ma is megválaszolandó kérdésemet:


"Miért van az hogy... sok fiatal aki a lakóhelyétől távol tanul és havonta csak egyszer vagy kétszer látogat haza, a gyülekezeti tagságát nem viszi abba a városba ahol tanul, pedig többnyire mindegyik egyetemi városban van baptista gyülekezet? Ebből a gyakorlatból kifolyólag sok fiatal kallódik el, mert otthonról elkerülve nem illeszkednek be egy másik közösségbe, hanem ott csak mint vendégek  vesznek részt az alkalmakon.  Ki visel felelősséget értük? Az otthoni gyülekezet és lelkipásztor aki szorgalmi időszakban és a vakációban is alig látja őket egyszer vagy kétszer, vagy az a gyülekezet amelyet vendégként látogatnak? Egyik sem képes igazán. Két gyülekezet között elveszhet a gyermek. Megoldás lenne a lelki gondozás és a lelki élet folyamatos  fejlődése szempontjából ha a diákok gyülekezeti  tagságukat a tanulmányok idejére áthelyeznék az adott egyetemi város baptista gyülekezetébe. Kevesebb "kellemetlen meglepetés" érné az otthoniakat (szülőket és lelkipásztorokat) ha az egyetemi város gyülekezetének lelkésze vagy egyik vezetője figyelemmel kísérné a diákok lelki életét és nem csak vendégként kezelné őket, hanem mint a nyájhoz tartozókat. Hogy erre a kérdésre még milyen válaszok adhatók, én nem tudom...., de várom.

vefraim@gmail.com"

Fiúk - Lányok

 "Miért van az hogy..., gyülekezeteinkben több a hívő lány mint a fiú és
 mégis vannak olyan fiatalemberek akik már a harmicat,   sőt a
 harmincötöt is elhagyták és még mindig egyedül vannak? Nem hinném hogy
 ne találnának magukhoz illőt vagy ne lenne lány aki igent mondana
 nekik. Sokkal inkább más az egyedüllét oka. Vagy gyávaság, félelem a
 másik nemtől, vagy nem elviselhetetlen számukra az egyedüllét. És ha
 ez így van akkor az további kérdéseket vet fel. Létezik hogy az
 ilyenek mind az egyedülvalóság ajándékát kapták és magukat az Úr
 szolgálatába állítva, megtagadják természetes vágyaikat a másik nem
 iránt? Lehet. De az is lehet, hogy másképp élik ki vágyaikat? Nem
 gondolnám hogy mindenkit az előbbi csoportba lehetne sorolni. Vagy van
 még más csoport is ?

Hogy erre a kérdésre milyen válaszok születnek még, azt én nem
tudom... de várom!
                                                        vefraim@gmail.com"

Hétfő este - Feleségemtől messze

kb. 450 km-re hajtom álomra a fejem, mert itt vagyok a Hargitán édesapáméknál. Ma délben indultam otthonról erre  a rövid szülőlátogatásra, de nem egyedül hanem heted magammal. Három idős házaspárt(Szabó Miklós és felesége-Gödöllő,id.Budai Lajos és neje-Szatmárnémeti, Kovács István+felesége-Kolozsvár) hoztam, hogy az édesapám által kimondottan számukra szervezett őszi táborozáson részt vegyenek a Barnabás alapítvány támogatásával. Így az élet alkonyán amikor az ősz is az elmúlásról beszél, jó ha az Úrban megöregedett testvérek kimondottan csak az örökkévalókkal törődnek. Ahogy megfigyeltem a résztvevőket, tényleg csak azok jöttek el akiket, már nem tud otthonukhoz kötni sem a disznó sem a majorság. Jó érezni rajtuk és belőlük azt, hogy nekik már csak a lelkiek számítanak. Sok mindent megéltek és megkaptak az életben, de semmi sem fontosabb nekik mint a mennyei örökség. Egész úton errefelé csupa lelki élményekről, az ébredési időkről, áldásokról, régi és friss megtapasztalásokról, igei üzenetekről beszéltünk az autóban. Mire eszembe jutott volna elfáradni, már meg is érkeztünk.
Ó Uram add hogy ha netán én is öreg leszek, azt lássák rólam amit én is láttam ma idős testvéreimen!!! Ámen!

"Miért van az hogy....

.... lányok nincsenek a ROMABISZ vezetőségében? Van az elnök, aki ugye általában lelkipásztor, meg a titkár és a gazdasági vezető akik mind férfiak, de nincs egy lány sem, akinek a kreativitása, szervezőkészsége vagy intuiciója a vezetőségben kamatozódna. Nem gondolom hogy a lányokban nem lenne meg a szándék arra nézve, hogy szerepet vállaljanak a ROMABISZ vezetésében. Azt sem gondolom hogy mi  hímsoviniszták lennénk. Inkább hiszem hogy egyszerűen csak elfeledkeztünk róluk. Mielőtt valaki a Biblia alapján az asszonyok vezető szerepéről kezdene elmélkedni, figyelmeztetem hogy itt nem a gyülekezetről beszélek hanem egy nagyobb ifjúsági szervezetről, ahol többnyire adminisztratív és kreatív feladatkörök vannak a meglévő lelki vezető (ROMABISZ elnök) mellett. Úgy látom hogy az eddigi három ember kevés ahhoz hogy teljes mértékben lefedje ezen feladatköröket. Talán ha a lányok közül is vállalnának egyesek több szerepet a ROMABISZ vezetőségében, akkor operatívabb munkát lehetne végezni. E mellett pedig  úgy jeleníthetnék meg és képviselhetnéka lányok igényeit és meglátásait, hogy azt figyelembe lehetne venni a táborok, konferenciák és egyéb közös programok szervezésekor is. Hogy a fenti kérdésre még milyen válasz adható én nem tudom, de várom....."

A fenti kérdés 2006 tavaszán foglalkoztatott. Azóta a ROMABISZ EMABISZ-ra váltott és utánam ez már a második vezetőségi ciklus, de a kérdés még mindig aktuális...

Ezt a kérdést 2005 októberében tettem fel

"Miért van az hogy... a mindennapokban eluralkodó mobil-mánia anyira
átterjed keresztyén közösségeinkre is, hogy a telefon haszálatától még
gyülekezeti alkalmainkon sem tudnak egyesek megválni? Egyre több a
lehajtott fejü gombnyomogató tinédzser, felnőtt  az
összejöveteleinken. Néhányan zsebükhöz aztán fülükhöz kapva igyekeznek
ki az alkalomról és még ki sem érnek, már hallható az ügyintézés. Nem
kellene ennek így lenni.  "Jobb helyeken"  ahol az illemszabályok nem
csak a kódexekben élnek, ott a közösség illetve a partner iránti
tiszteletből és megbecsülésből a beszélgetés illetve a közös alkalom
erejéig kikapcsolják vagy némaüzemmódra állítják a telefont. Mennyivel
inkább kellene nekünk Krisztus testét, a gyülekezetet, egymást  vagy
magát Istent megtisztelni azzal, hogy istentiszteleteinket  és
imaalkalmainkat nem engedjük megzavarni a telefoncsörgéssel. Egyszer
amikor ezt egy alkalommal szóvá tettem, valaki azt mondta: "Te még nem
vagy elnök és ha majd az leszel, akkor megtudod miért nem kell
kikapcsolni a mobilt." Azóta már (bár nem kívántam) elnök lettem/az ifúsági szövetségben/, de
még mindig azt vallom, hogy közös alkalmainkon jobb a mobiltelefon
használatát mellőzni.
Hogy erre a kérdésre még milyen válaszok adhatók én nem tudom, de várom...!"
vefraim@gmail.com

Ezen a hétvégén  Debreecenben voltam az Egyetemen ahol a hálózati kommunikáció témakörében mélyültem el valamennyire. Mivel a feleségem is velem volt, ezért a gyerekekre itthon Ferenczi Mártáék viseltek gondolt. Jémina lebetegedett és még mostanra se jött helyre.
Ma délelőtt és délután Micskén voltam, ahol az úrvacsorai közösségetis gyakoroltuk. Ebédre Hoble János testvérék hívtak ahová másodmagammal(egy szakadáti vendégtestvérrel) mentem. A délutáni alkalom után igyekeztem haza Érszőllősre, hogy a Hóseás könyvének 14. részéből itthon is átadjam az üzenetet.
Már majdnem kilenc felé járt mire kijöttem az imaházból.
Vacsora előtt azonban még egy kellemes meglepetést tartogatott nekem az Úr. Kedves vendégtestvérek toppantak be hozzánk egy kézfogásra, imádságra. Bohus András testvér negyed magával sietett hazafelé Békésre hogy még 10 óra előtt átlépje a székelyhídi határt, de  ha már előttünk mentek el, akkor bejöttek hozzánk néhány szó erejéig már csak azért is mert György bátyám(édesanyám húgának a férje) is velük volt. Csak néhány perc volt de kár lett volna elszalasztani. A vacsora megvárt...

Miért van az hogy...? - Ma is aktuális

kérdések azok, amelyeket 4-5 éve fogalmaztam meg a "Mustármagban". Mivel akkor még nem blogoltam, a lap hátsó oldalán majdnem két éven keresztül minden hónapban feltettem egy kérdést amelyekre érkezett is néhány válasz. Most úgy gondoltam, hogy újraveszem ezeket a kérdéseket itt a neten.

Az egyik kérdés kérdésem 2005-ben ez volt:

"Miért van az hogy....gyülekezeteinkben amikor imádkozásra kerül a sor,
mi  fiatalok, számarányunkhoz képest sokkal kevesebben szólalunk meg?
Az egyik ok lehet az hogy még sokan nincsenek ujjászületve közülünk és
nem akarnak csak azért imádkozni mert elvárják tőlük, de ugyanakkor
mégis a dicsőítő énekekben annyira bátrak vagyunk hogy hívő legyen a
talpán az aki bírja velünk a tempót. Az Istent dicsőítő éneklés megy,
de az imádság nem annyira? Javasoltam már dicsőítés vezetőknek, hogy
legalább amikor alkalmat kezdünk, akkor ima és könyörgés legyen
énekeinkben először és miután nyilvánvaló az Úr jelenléte akkor jöjjön
a kimondottan dicsőítő ének. Talán igy még több fiatal rávehető az
imádságra, a könyörgésre. Hogy a fenti kérdésre még milyen válaszok
sorolhatók azt én sejtem de azért tőletek is várom...!"

Csütörtök - Kémeri fúvósok

A vendég testvérek hátraszorultak, de középre kerültek

A tegnap este miután hazajöttem a bibliaóráról, ahol Tomka János(8 gyermek édesapja és mind a 8 fiú, a legidősebb 13 éves) és Schneider Károly derecskei testvérek szolgáltak, meghallgattam a frissen vásárolt(Pardi Félix révén) kémeri CD-t. Az egyik kedvenc énekem is rajta van amit a 12. szám második felében találtam meg. Itt (ha már lehalkítottad a lejátszót) bele lehet hallgatni és a szöveget is "beképeltem" a Cd borítóval együtt.

 

Kedd-Szerda - Asztma

az amit a debreceni orvos a tegnap megállapítottJuditkánál. A néha sípoló légzése miatt vittük el Debrecenbe az orvoshoz és ez lett a diagnózis. Nem vészes, de vigyázni kell hogy ne legyen rosszabb az állapota. Este későn érkeztünk csak haza, ezért a kedd esti imaközösségből most elmaradtam.
A mai nap itthon telt el fűnyírással, favágással és egyéb teendőkkel, de délelőtt egy imaalkalomra is lehetőség nyílott olyan vendég testvérekkel akik Püspökladányból és Derecskéről jöttek és ma este a gyülekezetünkben fognak szolgálni. Gombos Miklós testvéréknél van a szállásuk.

Hétfő - Tekergő

napom volt a tegnap, de a szó nemes értelmében, ami azt jelentette hogy a nap folyamán itt-ott és amott is megfordultam.
Reggel a polgármesteri hivatalba látogattam el, hogy a harmadik és negyedik lányunk(Jémina és Tirza) román nyelvű születési bizonyítványát átvegyem. Immár öten vagyunk kettős állampolgárok hét fős családunkból, mivel Márti és a legkisebb  még csak magyar állampolgárok. De ők még "tiszta magyarok" is Tirza szerint, mert románul sem tudnak.  A tegnap este Tirza egy történetet elmesélve úgy kezdte a mondókáját. "Amikor én még tiszta magyar voltam..."
-Az mikor volt? - kérdeztem
-Akkor amikor még egy szót sem tudtam románul. Most már nem vagyok tiszta magyar mert románul is tudok...
Ez elég érdekes magyarázat volt a magyarságról hiszen nem származás, állampolgárság, hanem az anyanyelvnek kizárólagos használatával határozta meg hogy ki a "tiszta magyar". Ezen elgondolkodva fel lehet tenni a kérdést hogy hány "tiszta magyar" van a Kárpát-medencében... Az én családomban kettő biztosan van :)
Visszatérve a tegnap krónikájához ott folytatom, hogy a polgármesteri hivatalból szabadulva, a feleségemmel Érmihályfalvára indultunk hogy lelkipásztori közösségben legyünk azokkal akikkel havi rendszerességgel találkozni szoktunk. Mivel egyiknek másiknak közbejött valami, ezért csak öten gyültünk össze. Pardi Félix, Szabó András, Papp László(ő volt a vendéglátó), Fazakas György és én. Ima és beszélgetés közben aztán úgy indított minket a Lélek hogy menjünk el Szatmárra meglátogatni Vékás Zoltán testvérünket, szolgatársunkat aki nagy betegségben van és készül HAZA. Mintegy tíz percesre terveztük a látogatást, de másfél órásra sikeredett. Úgy vettem észre hogy nem csak nekünk, hanem Vékás testvérnek is használt a közösségvállalás. Jó volt együtt beszélgetni, imádkozni és majd énekelni az "Áldott legyen a frigy..." kezdősoros énekünket.
Onnan késő délután visszamentünk Érmihályfalvára ahol finom ebéddel vártak Erzsike(Laci felesége) és az én feleségem.
Miután onnan hazaérkeztünk már indultunk is Zilahra Evódiáékhoz, hogy a két család legalább egy este erejéig ebben a hónapban is együtt legyen. A gyermekeink is nagyon élvezték a sokadalmat, hiszen összesen tizenhármat számlált a két család. Vacsora után igeolvasás, imádkozás, éneklés és búcsúzkodás következett és indultunk is haza. A nap végére kb. 340 km-t küzdöttünk le. Na ezért volt a hétfő tekergő nap.

Péntek-Szombat- Vasárnap - Elkapta a kutyámat

az elmúlt héten az a "szerelmes" érzés ami az ifjaknál általában tavasz táján jelentkezik, ezért néhány napig oda volt és csak a hétvégére került elő. Megfigyeltem magunkon, hogy éreztük a hiányát. Még a feleségem is szóvá tette, hogy nagyon hiányzik neki Szultán, pedig sokáig kutyánk sem volt és ő volt aki legelőször tiltakozott az ellen hogy kutyát hozzunk a házhoz. Tényleg igaz az a megállapítás, hogy csak akkor hiányzik valami ha már egyszer megvolt.
Betegágyban lévő testvérek tudják igazán, milyen nagy kegyelem az ha valaki rendszeresen részt vehet a gyülekezeti alkalmakon...
Nekem majd mindennap részem lehet ebben a kegyelemben már a hivatásomból adódóan is, de mégsem unalmas sőt inkább izgalmas. Péntek este Jéminával mentünk Micskére bibliaórára, szombaton a fiatalokkal Tasnádra, ma pedig ugyancsak az ifjúság egy részével Zerindre. Tasnádon gyermekmissziós szolgálatban vettek részt a fiataljaink ami ma délig tartott, de a tegnap estére még hazajöttünk. Hat órától volt a foglalkozás azokkal akik szeretnének a gyülekezetünkhöz csatlakozni, hét órától pedig az ifjúsági tartott majdnem tíz óráig. Vasárnap délelőtt a kéczi roma gyülekezetet látogattam meg, ahol nagy örömmel fogadtak a testvérek. Délután háromkor pedig az ifjúsági csapattal elindultunk a feketegyarmati körzetbe Zerindre, ahová hálaadó napra hívtak meg a testvérek. János Levente lelkipásztor testvéremmel voltunk a szószéken, aki két éve pásztorolja ezt a körzetet. A Máté evangéliumából az ötezer ember megvendégelésének a történetét olvastam fel és abból adtam át az Úrtól származó üzenetet. Kegyelem hogy ott lehettem és szolgálhattam. Kevéssel éjfél előtt érkeztünk haza, de megérte annyit menni...!!! Hála! Hála! Hála!

Csütörtök - Terem nem az én terem

és nem díszterem, de búza ott is terem. Ennek ellenére ma mégis ellátogattam e településre és több mint egy tonna búzát vittem oda. Ozsváth Miklós testvér kért meg arra, hogy ha tudok akkor segítsek neki eljutni a malomba.  Ennek fejébe ő 50 kg finom liszttel ajándékozott meg, ami sokkal több mint amit én tettem érte, de mivel az Úr Jézus nevében adták elfogadtam. Az Úr áldja meg őket!
Délután fél hattól a tinikkel foglalkoztam, majd este nyolcra Szilágypérba mentem bibliaórára, ahol már nagyon vártak. Különösen a két legkisebb lányom:Tirza és Viola. Az összejövetel után még megvacsoráztunk és indultunk is hazafelé, hogy ismét együtt legyen a Veress család, maradéktalanul...

A teremi malom udvarán pakoltuk le a zsákokat...

Szerda este - "Ki tudja merre

merre visz a..." éneklik a székelyek(de nemcsak) a himnuszu(nk)ban, melyben göröngyös út, sötétség, porladás és mindenek fölött győzni vágyás van, de Csaba királyfi köszöni szépen ő csak a mesében marad. Ellenben Isten Fia Jézus Krisztus valóban győzelemre vezeti az övéit. Az Ő vezetése alatt nincs elvesztett szabadságharc. "Az Ő fényében nincs sötétség, nem vagy egyedül, Add át szívedet, Boldog így lehetsz. Már rég kívántál szabadulást a bűn mélyéből. Földünkre jött Jézus trónjáról a mennyből. Halld meg e jó hírt: Isten szeret. Ő megbocsátja bűneidet. Kitárt karjával Ő hazavár. Úgy szeret Téged, Jöjj siess már!" Vértanuk - ha nem is mind aradiakés több mint 13- vannak és sok áldozat is, de nem mulandó földi célokért hanem az örökkévalóságért. Na ez az igazság legyen minden október 6 miatt bánkódó magyar emberé(de nemcsak), mert ez az igazság tesz valóban szabaddá!!! Édesanyámat pedig boldoggá, mert neki ma van a születésnapja.
Ez az igazság adjon vigasztalást Kajcza testvérnek(a nagyváradi magyar roma baptista gyülekezet lelkipásztora), aki ma temette el feleségét! Ámen!

Pentek Szombat Vasarnap - A bejegyzes elmarad,

mert napok ota nincs net es a vezetekes telefon sem mukodik...
Sent via BlackBerry from Vodafone Romania